Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

ladini emelet: nyalt, majd lefűződő laguna, karni emelet: uralkodóan lefűződött lagunakifejlődés, kevesebb tavi és még kevesebb deltafáciesű közbetelepüléssel, nóri emelet: deltakifejlődéssel kezdődik, majd uralkodóan tavi fáciessel folytatódik, amelybe lagunakifejlődésű szakaszok iktatódnak. raeti emelet: emerziós felszínre települő folyammedri fáciessel indul, majd deltafáciesben folytatódik, amelyben tavi közbetelepülések vannak. Az emeletet, és egyúttal a triász időszakot, a vizsgált szelvények többségében tavi kifejlődés zárja. Az erre települő összlet az első lápi fáciesű betelepüléstől már az alsó-liászba tartozik. A növénymaradványok az egész felső-triász időtartama alatt tropikus klímára utalnak. Villányi fáciesterület Alsó-triász Werfeni emelet A Villányi-hegység alsó-triászát csupán fúrásokból, elsősorban a Turony-1. sz. fúrásból ismerjük, ill. az eddig még fel nem dolgozott rétegsorról annyit tudunk, hogy az a mecsekihez hason'ó vastagságú és kifejlődésű. Ezért annak ismertetésénél igen röviden a MÉV által közült adatokhoz kell ragaszkodnunk. Szeizi alemelet. A mintegy 100 m vastag összletet tarka aleurolit és homokkő építi fel. Ennyiből, és JÁMBOR Á. szóbeli közléséből azt kell gondolnunk, hogy a villányi fáciesterületen is a mecsekihez hasonlóan fejlődött ki a perm rétegsorra konkordánsan települő szeizi összlet. Kampili alemelet. A 200 m vastag rétegsort, amely fokozatosan fejlődik ki a szeizi összletből, a mecseki kifejlődéshez hasonlóan, alul anhidrit-gipsz és agyagmárga váltakozó rétegsora, felül pedig dolomit és dolomitmárga rétegek építik fel. Középső-triász Anizuszi emelet Az anizuszi emeletben is a mecseki fáciesterülethez hasonló, most már thalatokrát időszak uralkodott a villányi övezetben. Ha lényegileg nem is, de a finomabb beosztást illetőleg elüt a két rétegsor. A képződményt a Villányi-hegység hat pikkelyében és a bátai, dunaszekcsői és Várdomb-pusztai kibúvásokban figyelhetjük meg. Az anizuszi emeletet már HOFMANN K. (1876) az alpesi kifejlődésű „kagylós mészkővel" azonosította és négy részre osztotta: 1. Alsó-dolomit, 2. „Gutensteini" mészkő, 3. „Recoarói" mészkő, 4. Felső-dolomit. IFJ. LÓCZY L. (1912) kiegészíti a beosztást azzal, hogy a felső-dolomit legfelső részén levő vékonyan rétegzett dolomitmárgát, amelyben már LŐRENTHEY I. (1907) Lingula gomensis-X és Nothosaurus csigolyamaradványokat talált, különválasztja, mint a triász összlet legmaga-