Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

tittelérek", amelyek tulajdonképpen a gránitosodás kapcsán eredetileg is vasban—kalciumban gazdagabb kőzetből keletkezett anatexitek. Szabad szemmel amfibol, biotit és földpát különböztethető meg. Mikroszkóposán az amfibol oszlopos kifejlődésű, jó megtartású, üde. A biotit alárendelt és gyakran hajlott, hullámos. A földpátok közül a mikrolin a legszebb kifejlődésű. Ezenkívül még xenomorf kvarc és meglehetősen nagy idiomorf apatit- és titanit-kristályok fordulnak elő. Másodlagos termékek: szeriéit, kalcit, limonit és klorit. A kőzetek kémiai összetétele: Si0

2 TiOo 57,34% 0,76% Na

2

0 2,56% A1,0

; 13,68% 2,20% 4,44% Fe

2

0, FeO MnO 0,12% MgO 5,26% K

2

0 +H

2

0 -H

2

0 P

2

Ö

5 co

2 Összesen : CaO 5,33"/ 6,67% 0,78% 0,14% 0,35% 0,28% 99,91% Az erdősmecskei vasútállomás melletti kőfejtő amfibolos biotitgránitjának vegyi összetétele PAPP F. (1952) szerint: Si0

2 Ti0

2 AI

2

0

3 FeO Fe

2

0

3 75,59% 0,02% 12,53% 0,42% 0,33% MgO 0,50% CaO 0,20% Na

2

0 2,11% K

2

0 7,67% + H

2

0 0,46% Összesen : 99,83% A gránitosodás befejező szakaszában csaknem kizárólag kvarcból és földpátból álló pegmatitlencsék és telérek jöttek létre. Ezek rendszerint nem különülnek el élesen a mellék kőzettől, abba beleszövődnek és az anyagátadásnak, átitatásnak kézzelfogható példáit nyújtják. A Fazekasbodától Fékedig húzódó gránitvonulat területén számos természetes feltárásban és kőbányában tanulmányozható a gránitosodásnak az a legintenzívebb formája, amely az eredeti kőzetnek már csak a nyomait őrzi. Ilyen tulajdonképpen az erdősmecskei és véméndi szkialitos (gneiszzárványos) gránit is, amiről már beszéltünk. A fekedi kőfejtőben nebulitos, aplitokkal átszőtt granodiorit látható, amelynek a gránitosodás végiő szakaszában földpát-erekkel átjárt kőzete jelentős kálimetaszomatózisra utal. A mecseki szintektonikus granitoidok kalciumban, magnéziumban és főként alkáliákban gazdag, az alkáli provinciához átmenetet alkotó típust képviselnek és már kemizmusuk alapján is elütnek a Velencei-hegység poszttektonikus intruzív gránitjától. További jellegzetességei, hogy a káliföldpátjuk maximális vagy közel maximáli; triklinitású, gyakran porfiroblasztos megjelenésű, plagioklász reliktumokat tartalmaz, keresztrácsozottan ikresedett. A plagioklász összetétele oligoklás? arányú, az egyszerű iker uralkodó, epidot-amfibolit, amfibolit fáciesnek megfelelő hőmérsékleten jöttek létre. Káliföldpátjain majdnem mindig felismerhető a kettős triklinitás. Keletkezési hőmérsékletük 500-550 C (BUDA GY. 1971).