Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

fúrásban a szilur konglomerátum kizárólag a prekambrium —kambrium gránitporfir kavicsait tartalmazza. Ha a mórágyi típusú migmatitgránitok ekkor már léteztek volna, kavicsanyagukat meg kellene találnunk a szilur konglomerátumban. A Geresdi-hátságon a szintektonikus gránitosodásnak hazánkban egyedülálló felszíni előfordulását láthatjuk Fazekasboda—Erdősmecske nyereg vonalán; ahol a gránitosodás folyamata a legerőteljesebb volt, az anatexis hatására az eredeti kőzetből porfiroblasztos, nebulitos gránit, granodiorit keletkezett. A DNy—ÉK-i csapásirányra merőlegesen, a központi gránitoidokból álló övtől a szárnyak felé haladva, először a diatexit, majd a réteges migmatit övbe jutunk. A DK-i szárnyon a réteges migmatit övet a felszínen már nem láthatjuk. ÉNy-on Bátaapáti—Ófalu felé viszont hosszú sávban követi a vele szerkezeti vonal mentén érintkező jura mészkő vonulatot. A szintektonikusan gránitosodott Övek eredeti vastagsága, hozzávetőleges becslés alapján legalább 4000—5000 m-nek vehető. Mint már említettük, ezeket az átalakult rétegeket a prekambriumban kialakult üledékgyűjtő vályúban felhalmozódott és már ott metamorfizált kŐzetösszletnek tartjuk. Ez a vastag összlet valószínűleg több prekambriumi, majd variszkuszi metamorfózis során alakult át a maismert polimetamorf összletté. Legkevésbé érintett, legfelső fedő kőzeteit a feltételesen kambrium -ordovíciumba, esetleg proterozoikumba sorolt fillit-amfibolit összlet alkotja. Kőzeteit felszíni kibúvásokban még Pécsett a Dóm környékén (WEIN GY. 1966) és a Nyugati-Mecsekben Nyugatszenterzsébettől É-ra is megtaláljuk. Fúrásokban a Mecsek-hegység D-i előterében több helyen feltárták (Szilágy-1., Tortyogói fúrások) és a jellegzetes anatexites migmatitos kőzetek ÉK felé Miske, Soltvadkert irányában Kecskemétig követhetők (SZEPESHÁZY K. 1962, CSÍKI G. 1963, JUHÁSZ A. 1965, WEIN GY. 1969). É-on a Kaposfő-Mágocsi kristályos hát szerkezeti egységének területén a Mágocs-1. sz. fúrás tárt fel mórágyi típusú gránitot. Az eddigi adatok arra utalnak, hogy a variszkuszi szintektonikus gránitosodás Délkelet-Dunántúl egész területén kifejlődött. Az átfűtés intenzitásának mértéke szerint különböző fokon gránitosodott kőzetek variszkuszi orogén időszakban kialakult szerkezeti irányok mentén DNy—ÉK-i csapásban rendeződtek el. Ez figyelhető meg a Nyugati-Mecsektől a Fazekasboda —Mórágyi gránitháton át és annak ÉK-i folytatásában Kecskemétig húzódó, vele párhuzamosan DK-re kifejlődött, kevésbé körvonalazható gránit boltozatokban és valószínűleg a mecseki mezozoos teknő É-i keretét alkotó Kaposfő-Mágocsi kristályos hát magját is ilyen palingen jellegű gránit vonulat alkotja. A csaknem teljesen gránitosodott kőzetet az erdősmecskei kőfejtőben tanulmányozhatjuk legjobban. Ezenkívül Fazekasboda, Mórágy környékén is számos régi kőfejtőben, kibúvásban figyelhető meg. Már PETERS K. (1863a) is megemlékezik róla. VADÁSZ E. (1935) monográfiájában ismerteti és karbon korúnak tartja. Kőzettani leírását RÓTH S. (1876) adja, majd PAPP F. - REICHERT R. (1930), JANTSKY B. (1952), PAPP F. (1952) ismertetik. Részletes újrafeldolgozásukat a távolabbi környék fúrási anyagával együtt JANTSKY B. végzi. A szürke-rózsaszínű, túlnyomóan porfiroblasztos jellegű, nagy szemű, porfiroblasztos szövetű, amfibolos-titanitos biotitgránit és válfajai ismeretesek. Az eredetileg regionálisan metamorf anyag még nem teljesen gránitosodott, amit a benne úszó gneisz-zárványok is igazolnak. A gneisz-zárványok, mint már volt róla szó, a be-