Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

volt a számos, kisebb és valóban torrens mecseki kisvízfolyásnak is. A hordalék kúpjelleg itt is igazolható, mert az üledék Ny—K-i irányban finomodik. A Mecsek és a Villányi-hegység közötti területre szintén az É —D irányú vonalak mentén történő darabolódás a jellemző. Ekkor alakul ki a Karasica-völgye, amely fúrási adatok szerint ekkor még Ulocska térségében a Drávába ömlött (LOVÁSZ GY. 1964). Ez a folyamat tulajdonképpen a Geresdi-tönk kiemelkedésével kapcsolatos. A Villányi-hegységet még az ó- és középpleisztocénban jellemző É —D-i törések már nem jellemzik. A hegylábi lépcsők tér- és magasságbeli elhelyezkedése azt igazolja, hogy a hegység egységes tömbként emelkedik az újpleisztocénban. Délkelet-Dunántúl Ny-i részének legnagyobb felszínfejlődést irányító folyamata az ÉK DNy-i irányok mentén erőteljesen kialakulni kezdő Balaton-árok, és a csak mellékesen ható É—D-i irányú törések. A Balaton-árok utolsó interglaciális kori jelentős bezökkenése miatt a korábbi É—D irányú általános lefolyás megszűnt (MAROSI S. 1970). Megszűnt ezzel azoknak a kisebb-nagyobb hordalékkúpoknak is a képződése, amelyeket a Bakonyból érkező vizek építettek a mai Balaton É-i partján, és a mai tó területén. A szárazon maradt völgyekben új vízfolyások indultak, de most már a süllyedés felé, azaz É-felé. Az É—D-i törések mentén folytatódott a Marcali-hát kiemelkedése. Az egész Belső-Somogy területe gyenge emelkedésben van ekkor, aminek eredményeként a vizek uralma térben csökken. Ez azonban a középpleisztocén homokos hordalékkúp-felszín fokozott szárazra kerülését jelenti (MAROSI S. 1970). így indulhatott meg az újpleisztocén megfelelő klímakilengéseiben a mai futóhomok terület képződése. Az É-ról D-re történő deflációs áttelepítés jelentős lehetett, amit a futóhomok D-felé történő vastagodása igazol (MAROSI S. 1970). A Dráva-árok gyenge süllyedése igazolható ebben az időben. Ezt éppen a Belső-somogyi területeken látható meredeken alámosott magaspartok igazolják. Morfológiai adatokból arra következtetünk, hogy ez a süllyedés a würm közepén, de inkább a végén lehetett. A futóhomokfelszínt mosta ugyanis alá a Dráva, amely a würmben képződött. Az alámosás még a posztglaciálisban is tartott, amit a morotvák igazolnak (LOVÁSZ GY. 1970). Összegezve az újpleisztocénbeli felszínfejlődés főbb jellegzetességeit, megállapítható a szerkezeti mozgások nagyfokú irányító szerepe. Ez alakította ki a további jellegzetességeket, mint a terület kistájainak kialakulását, több egyéb felszínformáló folyamatot, mint a deflációt és a suvadásokat is, természetesen a klimatikus tényező mellett. Kétséget kizáróan kimutatható a mélyszerkezeti mozgások kivetítődése (Külső-Somogy), régi szerkezeti rendszerek feléledése (a Mecsek É-i és D-i sztárvonalai). De legjel'emzőbb — mint az egész pleisztocénre — az É D-i törések jelentős felszínalakító szerepe (Belső-Somogy, Tolnai-dombság, illetve az Alsó-Kaposvölgy, Duna-völgy, Karasica-völgy, Sásdi-árok). Holocén Az újpleisztocénhez viszonyított felszínfejlődési irány elég jelentősen változott. Ennek az időszaknak elemzésénél az az előny, hogy még ma is tanulmányozhatók azok a felszínformáló folyamatok, amelyek a pleisztocén megfelelő klímáiban szin-