Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

terozóos kőzeteket igen erős regionális metamorfózis érte. Az egyedüli rendelkezésre álló abszolút korvizsgálat értelmében ez a folyamat talán inkább a gothida, mint az assynti fázis terhére írandó. Hogy a két fázis milyen mértékben felelős a prekambriumi képződmények metamorfózisáért, egyelőre még nem tudjuk eldönteni. A rifeikum feltételezhetően fennmaradt képződményeit (esetleg a fillit-amfibolit képződmények), sem lehet egyelőre különválasztani. Éppen ezért, a paleozoikumot megelőző időszak kőzeteit összevonva, mint prekambriumi képződményeket tárgyaljuk. A prekambriumi képződményeket JANTSKY B. szerint a következő regionális metamorf kőzetféleségek építik fel: kaotikusan gyűrt biotitpala, cordierit, szilimanitos-staurolitos (ortoklász-plagioklászos) paragneisz, pszeudomigmait, eklogit, amfibolit, piroxén-gneisz, szemesgneisz, metahomokkő, metakonglomerátum, metaakróza, metagrauvakke. A Fazekasboda—Mórágyi kristályos hát (Geresdi-hátság) szintektonikus gránitosodásának korát illetőleg megoszlanak a vélemények. VADÁSZ E. (1935), JÁMBOR Á. (1962) és WEIN GY. (1967b) karbon korúnak tartják azt, CSALAGOVITS I. (1964) a folyamatot kettéválasztja és megkülönböztet egy idősebb kaledóni migmatitgránitosodást és egy mikroaplogránit magmatizmust. Végül JANTSKY B. (JANTSKY B. — BARABÁS A. 1964) és szóbeli közlése szerint a migmatitgránitosodás a prekambriumban, éspedig az assynti (bajkáli) fázissal kapcsolatosan ment végbe. A kérdés végérvényesen még nincs tisztázva, amiért is — habár részünkről nem csatalkozunk JANTSKY B. véleményéhez —, azt az alábbiakban ismertetjük. Véleményét elsősorban a migmatit övnek nagy kiterjedése és vastagsága, valamint a progresszív gránitosodás megszakítás nélküli folyamatossága és a Rodopehegység hasonló kifejlődésű és prekambriumba sorolt migmatitos képződményeivel való azonosság alapján alakította ki. A szintektonikus gránitosodás olyan nagy mélységben ment végbe (25—30 000 m), hogy az átalakult kőzetek felszínre kerüléséhez szerinte az alsó-karbontól a felső-karbonig tartó idő már nem volt elegendő, ha a gránitosodást varisztikus korúnak tartanánk. A felső-karbon és perm detritogén képződmények ti. nagymértékben tartalmazzák azok lepusztult, áthalmozott anyagát. Ezért kézenfekvőbbnek tartja a folyamatot az assynti (bajkáli) orogén fázishoz kapcsolni. A Geresdi-hátság felszíni feltárásainak és a rendelkezésre álló fúrási anyagának feldolgozása folyamatban van. A kőzettani feldolgozás részeredményeit ezen a helyen is köszönöm JANTSKY BÉLÁNAK, amelyet a „Karbon" fejezetben részletesen leírt szintektonikus gránitképződményeknél szövöm be a már eddig is publikált anyagba. KAMBRIUM -ORDOVÍCIUM Feltételesen ide soroljuk a Geresdi-hátságról ismert, szerkezeti vonalak mentén a migmatit övbe ékelt fillit-amfibolit összletet és a Szalatnak-3. sz. fúrásban a gránitkavicsos konglomerátum alatt települő kovapala és homokkő rétegeket, valamint az ebbe behatoló szürke biotitgránitot is. A fillit-amfibolit összlet epimetamorf (zöldpala fáciesű) állapota és látszólagos helyzete alapján a prekambriumi kata-mezozónás kőzeteknél fiatalabbnak tekintendő. ORAVETZ J. (szóbeli közlése in WEIN GY. 1967b, 1969b) Chitinozóa töre-