Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

rinc—Szigetvár irányában összeköttetésben állt a miocénből átöröklött hatalmas süllyedékkel. így tulajdonképpen az említett térképvázlat kiegészítendő, egy a mai Zselic és Mecsek-hegység déli szerkezeti vonalán kialakult tengeröböllel, amely Eilend térségében medenceszerű süllyedésben végződik. Ez az öböl — adataink szerint — kissé ráfeküdt a mai Görcsöny —gyódi-hátra is, ahol ezt a peremén található alsópannon üledékek igazolják (SZÉNÁS GY. 1964). Az öböl tehát tulajdonképpen egy nagyszerkeezti vonal egyenlőre még csak gyenge újjáéledése, amely morfológiailag süllyedésként realizálódott. A vonal Szigetvár térségében nem szakad meg, hanem Barcsig folytatódik, amit a térképvázlaton látható rétegvastagsági adatok igazolnak. Az irány az idősebb ÉK—DNy-i rendszerrel azonos. A vitathatatlan bizonyíték azt igazolja, hogy nemcsak az említett ÉÉNy—DDK-i, hanem az idősebb nagyszerkezeti vonalakon is voltak mozgások, de sokkal jelentéktelenebbek. Az alsópannonnak ebben az időszakban Liget község térségében is volt egy, ma még ismeretlen kiterjedésű medencéje. A rétegtani adatok alapján az igazolható, hogy nem volt kapcsolata a Hidasi- és Ellendi-medencével. Nyugat felé Almáskeresztúr térségében már hiányzik az alsó-pannon, így tehát feltételezhetően észak felé, a miocénban keletkezett nagyszerkezeti árokban levő tengerággal lehetett kapcsolata. Ez a medence viszont az Ellendivel együtt azt látszik igazolni, hogy a Mecseket kettészelő és már többször felújult nagyszerkezeti rendszeren is voltak jelentős mozgások. Irányuk ÉÉNy —DDK-i, tehát megegyezik a Délkelet-Dunántúl Nyugati részén említett hatalmas medenceperemének irányával. Hidas és Eilend rétegtani adataiból arra következtethetünk, hogy a Mecseknek ekkor viszonylag élénk domborzata lehetett, mert a parttól távoli területek márgája helyett meszes kőzetliszt képződött. A mész jelenléte többek között pusztuló mészkőfelszínre enged következtetni. A Mecsek alsóbb, pannonkori lepusztulási szintje tehát minden bizonnyal ekkor kezdett kialakulni. Valószínűleg ekkor keletkeztek a KLEB BÉLA (1968) által leírt alsó-pannon transzgressziós rétegek a hegység nyugati részének déli peremén. Atranszgresszióval kapcsolatos általános süllyedés valószínűleg a hegységre is kiterjedt, így a denudáció mértékének csökkenését keli feltételeznünk. Ebben a fejlődési szakaszban tehát inkább a self-képződéssel kapcsolatos felszínlenyesés volt a jellemzőbb folyamat. Ezt az alsó-pannon transzgressziót gyenge regresszió követte. Ez újabb területek szárazra kerülésében nyilvánult meg. A korábbi alsó-pannon medence Barcs—Szigetvár között viszont tovább mélyült. A Babócsa—Görgeteg térségi kicsiny szerkezeti horszt most szárazulat. Igen valószínűnek tartjuk, hogy a két Mecsek-térségi medence (a Hidasi és Eliendi) nem változtatta jellegét. Ez az általános, de nem nagy mértékű emelkedés a két sülllyedék rétegtani adatain nem mutatható ki egyértelműen. Az ellendi rétegsorban egyáltalában nem tapasztalható a homokosodás, a hidasiban pedig gyenge homokosabbá válás mutatható ki (BARTHA F. 1971.). Ez a részperiódus a kialakulásnak indult mecseki lepusztulási felszín életében rövid eróziós feldarabolódásként értékelhető a bekövetkező gyenge emelkedés miatt. Ez egyben természetesen a síkképződés viszonylagos szünetelését, illetve a hegység távolabbi előtérbe áthelyeződését jelenti. Ezt a regressziót egy nagyarányú transzgresszió követi, amely nemcsak DélkeletDunántúlra, hanem az egész országra jellemző. A tenger most nem frontálisan nyomul előre ÉK felé, mint az alsópannon elején, hanem pásztásan. Ez egyúttal azt is