Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

és hogy a reliefenergiában sem történt alapvető' szintkülönbség változás. Pillanatnyi ismereteink szerint a mészkő hiánya mutat némi felszínfejlődési különbséget. A kőzetek metamorfizáltsága kisebb fokú, ami a vulkanizmus némileg kisebb szerepét látszik igazolni. Jelenlétére azonban a gránitosodásból következtetünk. A vulkanizmusnak ekkor csak a metamorfizálás vonatkozásában van kisebb szerepe. A korszak főbb felszínfejlődési folyamataiban tehát a gránitosodást tekinthetjük a legjelentősebbnek. Ez a kaledóniai orogenezist megelőző szardíniái fázissal hozható kapcsolatba. Ekkor játszódott le az első gránitintruzió is (BARABÁS A. 1964). SZILUR Az eddigi geológiai adatok alapján úgy tűnik még mindig tart a prekambrium óta fennálló ősföldrajzi és — ennek kapcsán — felszínfejlődési állapot, amit Délkelet-Dunántúlon a tenger és a szárazföld bizonyított jelenléte jellemez. A konglomerátum most is megtalálható, mint a korabeli tengerparton képződött hordalékkúpok valószínű anyaga. Az ebben kimutatott gránit, fekete pala és kvarcit kavicsok jelzik, hogy az idősebb felszín már több helyen erőteljesen kiemelkedett és pusztult. Az egyes területek — mint pl. a Mecsek északi előtere — partmenti jellegét igazolja a grafitpala és általában a grafit többszöri közbetelepülése. A korabeli tengerparti növényzet — amiből a grafit képződött — minden bizonnyal trópusi lagúnák sekély és lefűzött térségeiben élt. A korabeli vulkanizmust — amely lényegesen kisebb intenzitású volt mint az azt megelőző gránit intruzió — a diabáztelérek igazolják. A szilur időszaki felszínfejlődést tehát a sekélytengeri állapot és a mérsékeltebb vulkanizmus jellemzi, amely a kaledóniai orogenezissel hozható kapcsolatba. Eddigi adataink alapján úgy látszik, hogy az orogenezis során — a gyenge vulkanizmus kíséretében — az emelkedő felszínrészek aránya felülmúlta a süllyedő vápákét. DEVON Mint azt WEIN GY. korábban megállapította, a devonból nem sikerült kőzeteket kimutatni. Mindez arra enged következtetni, hogy a szilurban megindult emel kedés a devonban vált teljessé, amikor a területen már sekélytengeri és partközeli képződmények sem keletkeztek. A felszín denudálódott, a még ismeretlen távolabbi süllyedékek felé anyagáttelepítés történt. Ez a további, fokozottabb kiemelkedés a variszkuszi hegységképződéssel van kapcsolatban. KARBON A karbon domborzati viszonyairól még ma is igen keveset tudunk. A geológiai fúrások adatainak tükrében csupán tényként állapíthatjuk meg, hogy a részben ekkor képződött gránit megtalálható a Zselic alatt (VADÁSZ E. 1935), majd pedig