Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

pusztán, Mórágyon; gyakran kőzethasadékokat tölt ki és gazdag gerinces faunát tartalmaz. Ilyen előfordulásokat ismertetett KRETZOI M. és KORMOS T. a Villányihegységből és ezek alapján KRETZOI M. (1942, 1955, 1956, 1961, 1962), in WEIN GY. —MOLDVAI L. (1972) pleisztocén faunaszinteket állapít meg. Szerinte a csarnótai csontmaradványok vörösagyag, részletes, szintenkénti vizsgálata lehetővé tette a fauna dominancia viszonyok meghatározását, a plio-pleisztocén biológiai szukcessziós sorának megállapítását és ezen keresztül önálló szárazföldi szintek meghatározását. A rétegsorban kifejeződő faunafejlődés legjellemzőbb vonása a valódi Muridák uralkodó szerepe a szelvény alsó szintjeiben, majd fokozatos visszahúzódásuk, végül hirtelen, csaknem teljes eltűnésük, és egyidőben az Arvicolidák előretörése a szelvény tetején. Ez a változás a pliocén és pleisztocén gerinces faunaösszetétel különbségének legfontosabb megnyilvánulása. KRETZOI M. rétegtani taglalása lentről felfelé a következő: 1. Ruscinium n.-Sztratotípus: roussilon-fauna (Perpignan). Faunájának jellege: afro-orientális Siluridákkal, primitív békákkal, kihalt madártípusokkal kevert hal-, kétéltű-, hüllő-, madárfaunán kívül ismeretlen rovarevő fauna, több Papinoidea majom, a rágcsálók közül orientális Sciuridák, a „kis Trogontheriwrí'' (Hystricomys), Muridák (Stephanomys, Parapodemus), a ragadozók közül az első európai valódi Canidák és az első ismert Ursidák, Mustellidák, a ////j>/?ű/7o/z-faunabeli típusoktól eltérő Machairodontida csoportok és valódi Felidák (Felix, Lynx). A patások közül a Mastodonokat az Anancus és Mammut nemzetség képviseli, mellettük 1 —2 tapír faj, az Equidák közül a Hipparionok, az orrszarvuk közül a lheptorhinus fokozat, a Cervidák közül régies, orientális típusok („Rusz", Narboniceros), a Boxidák közül az első európai Bovina, a Parabos. A Rousllon fauna még a felső pliccénhez is tartozhat, és ebben az esetben, csak a felette elhelyezkedő csarnótai faunaszint képviseli a legalsó pleisztocént. 2. Csarnótanum Kretzoi 1959. — Sztratotípus: Csarnóta-2. Faunajeileg: a nagyemlős fauna a rusciniumétól nem tér el lényegesen, illetve a különbségek nem eléggé ismertek. A kisemlősök közül néhány újonnan felbukkanó, vagy korábban bizonytalan fellépésű alak, a rágcsálók közül változatos pelefauna (Dryomymus, Glirulus, Glis, Muscardinus), primitív Arvicolidák (Cseria, Dolomys, Propliomys), új Mí/m/ű-típusok (Apodemus, Micromys) megjelenése a jellemző; a faunaösszetételnek főleg mennyiségi megváltozása nagymérvű. Ragadozó faunájában túlélő típusok mellett újabb az Aretomeles-Parameles, Xenictis, a patásállatok a roussiloniakhoz képest modernizálódtak. A fauna jellegében a DK-ázsiai bevándorlókkal (Glirulus, Csicentinus) a K-i vonások erősödtek, fokozódó erdei hatással. A csarnótai faunaszint alsó wezei és felső cserhegyi szintre osztható. A csarnótanum faunaszintet az idős pleisztocén legalsó részével azonosítják, a faunaegyüttes meleg-nedves erdei klímára utaló és DK-ázsiai elemekkel tarkított képet nyújt. 3. Villányium Kretzoi 1941. Sztratotípus: Villány-3. Faunajellege: átörökölt nagyemlős alakok mellett új alakok a valódi Cam's és Vulpes fajok, patások közül a mastodonok mellett fellépő Elephantidák (Prothelephas, Archidiscodon), a kihaló Hipparion mellett a tömegesen fellépő valódi Equinák (Allohippus, Macrohippus, Asinus), a Bovidák közül az első modernebb Bovinák (Leptobos, Yakopsis). Nagy rágcsálói közül a Throgontherium, Castor és Hystryx nemek jelentősebbek. Az apróemlős-faunában a rovarevők és rágcsálók közt az új Soricidane nemzetségek (Sorex,