Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

vízi, egyhangú faunatársaságok váltják fel, a Foraminiferák helyett Ostracodák jelennek meg. A tengeri Molluszka faunát Limnocardiumok, Congeriák, majd a teljesen kiédesedő felső-pannonban a Viviparuszok és Planorbiszok helyettesítik. A sótartalom hirtelen változására élesen reagál az élővilág. PLIOCÉN A Délkelet-Dunántúl pliocén képződményeivel annak idején BÖCKH J. (1876b). és LŐRENTHEY I. (1890, 1892), 1894), majd VADÁSZ E. (1935), STRAUSZ L. (1941, 1942, 1944, 1953), FERENCZI I. (1937) és SÜMEGHY J. (1939, 1941, J945, foglalkoztak és rétegtani, valamint faunisztikai megállapításaik bővítették ide vonatkozó ismereteinket. Újabban ZALÁNYI B. (1956, 1959, 1961, 1964), Ostracoda tanulmányain kívül főleg BARTH A F. (1959, 1964a), 1964b) rnakrofauna- és fáciesvizsgálatai járultak hozzá a szarmata—pannon, ill. az alsó- és felső-pannon határ pontosabb rögzítéséhez és a felső-pannon rétegsor taglalásához. Országos viszonylatban regionális értékű pannon taglalást és ősföldrajzi értékelést KŐRÖSSY L. (1968, 1970) munkássága nyújtott. Tágabb értelemben Délkelet-Dunántúl pannon tengere a Dráva-süllyedékkel szoros összefüggésben lévén, annak rétegsorával a legszorosabb kapcsolatokat mutatja (STEVANOVIC, 1959). Az ő beosztását BARTHA F. (1961) is, eltekintve az elnevezésektől, azonos értelemben használja. STEVANOVIC pannon névvel jelöli a nálunk alsó-pannonnak meghatározott alsó márgás rétegösszletet és pontusinak hívja az elhomokosodó és teljesen kiédesedő felső-pannonunkat, amit nálunk még alsó és felső részre is felosztanak.