Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején

•zetők — információink szerint — további kitartásra buzdították a sztrájkolókat. A sztrájkoló szociáldemokrata bányamunkásoknak ez a magatartása a keresztényszocialista munkások pécsi vezetőségét is cselekvésre késztette, mert népszerűségeiket féltették, ha a vármegyei kerületekben folyó munkásmozgalomból nem veszik ki a részüket. Ezért november 8-án Pécsbányatelepen taggyűlést akartak tartani, ezt azonban a saját biztonságuk érdekében engedélyezni nem lehetett, mert tekintettel a sztrájkterületen levő gyűléstilalomra alaposan tartani lehetett attól, hogy a sztrájkoló bányamunkások átjönnek, a gyűlést megzavarják és a keresztényszocialistákkal összeütközésbe is kerülhetnének. Ezért a keresztényszocialista vezetők néhány dolgozó pécsbányatelepi bányamunkással a pécsi bányaigazgatósághoz fordultak, ahol megígérték nekik, hogy mindazokat a kedvezményeket feltétlenül megkapják, melyeket a sztrájkoló szociáldemokraták esetleg elérnek feltéve, hogy nem szüntetik be a munkát, amit viszont a keresztényszocialisták ígértek meg. Ezalatt a sztrájkoló szociáldemokrata bányamunkások budapesti vezetői a Dunagőzhajózási Társaság budapesti képviselőivel tárgyaltak, majd pedig a sztrájkoló mecsekszabolcsi és vasasi bányamunkások kérelmére a pécsi magyar királyi bányakapitányság kezdett közvetítő tárgyalásokat, míg végül ugyanitt a pécsi bányaigazgatóság és a munkások képviselői között november 17-én oly egyezség létesült, hogy a DGT. a fent ismertetett kedvezményen kívül a munkáslakások után fizetendő lakbért (havi 3—16) és villamos világítás átalányt (havi 70 f., kétszobás lakásnál 1,20 P) 50%-kal, tehát a felére csökkenti, a természetbeni szénjárandóságot (egy szobás lakásnál évi 37,5 q, két szobásnál 45 q) pedig a társasági lakásokban lakóknál felében, a magán lakásokban lakóknál teljes egészében q-ként 1,80 P. értékben kívánatra készpénzben megváltja. A november 18-án mintegy kétezer ember részvételével Mecsekszabolcson megtartott bányászgyűlésen a szociáldemokrata vezető emberek ajánlata ellenére a sztrájkoló bányászok az egyezséget egyhangúlag elvetették és a sztrájk további folytatását határozták el, noha ekkor a sztrájkterületen már nagy volt a nyomor, miután Mecsekszabolcson a szociáldemokrata párt csak kevéssé tudta segélyezni a sztrájkolókat és csak Vasason részesültek megfelelő támogatásban, de ott sem annyira a pártvezetőség, mint inkább a bányász-kisgazdák részéről.

1 A szociáldemokrata vezetők ekkor már mindent elkövettek, hogy az elszéledt munkásokat a kedvezmények felől felvilágosítsák és ezzel a sztrájkot leszereljék. Mecsekszabolcson a szervezett munkások már munkába mentek, úgy hogy a dolgozók száma ezután már naponként 150—170 főre emelkedett, míg végül november 23-án negyedfél heti sztrájk után a bányászok ismét rendes munkába állottak. 1 Hosszúhetény, Mánia, Hird, Mecsekszabolcs bányászai közül sokan csak a leli hónapokban dolgoztak a bányában. Kisbirtokos parasztok voltak s kétlaki életmódot folytattak.