Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején

1931. szeptember 15 Az Építőmunkás tudósítása a munkanélküli kőművesek hangulatáról, helyzetéről A munkanélküli építőmunkások százai munkát követelnek. Pécsen szeptember hó 7-én, hétfőn este 7 órai kezdettel a Munkás Otthon üdvarán a pécsi építőmunkások nyilvános nagygyűlést tartottak. Rongyos, nélkülözésektől elgyengült építőmunkások izgatottan kérdezték egymástól: ,,Mi lesz velünk, mi lesz a télen, mi lesz családunkkal? Nincsen munka, nincsen kenyér. Nem bírjuk tovább! Munkát, kenyeret követelünk!" Egyesek tiltakozásuknak adtak kifejezést, hogy magának a városnak volna kötelessége a munkanélküli építőmunkásokon segíteni. ,,Én ebben az esztendőben három egész hetet sem dolgoztam" — mondja egy koros építőmunkás. Megszólal erre egy idősebb, beteges kinézésű építőmunkás: „Hallom, hogy a polgármester kijelentette, hogy Pécs városában a télen nem lesz éhező ember, természetbeni segélyezésekkel, ebédeltető akcióval akarnak a nyomoron segíteni." „Hová jutunk?" „A koldusok sorsára!" mondják a körülállók. „Nem alamizsna kell nekünk, hanem munka." A hallgatók részéről megszólal egy ötvenéves kinézésű építőmunkás: „Nos, beigazolást nyert, hogy a munkásság magára van hagyatva és nem vitathatjuk el, hogy szervezkedésre van szükség. Tudjátok-e, hogy az építőmunkásság fölmérhetetlen ereje az egységben van. Lépjetek be a csoportba, segítsetek a küzdőknek. Lesz akkor munka, munkarend, tisztességes bér. A munkanélkülieknek lakbérmoratórium és pénzbeli segítség." Csoportba verődve hallgatták az építőmunkások a megállapításokat, beesett, sápadt arcukról eltűntek a könnyek, szemükben kigyulladtak a tüzek, dacosan, férfiasan jelentették ki, hogy minden áldozatot meghoznak a MÉMOSZért és a mozgalom egységéért. Elnök a nyilvános gyűlést megnyitotta. A központ részéről Czimmer szaktárs a súlyos gazdasági helyzetről beszélt, amely most már az elviselhetetlenségig fokozódott. A határozati javaslat elfogadása után elnök szaktárs lelkesítő szavak között zárta be a nyilvános gyűlést. Építőmunkás, 1931. szeptember 15. (A pécsi munkanélküli építőmunkások százai munkát követelnek.)