Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

Bár a bányaüzemekben a munka ez ideig még zavartalanul folyik, a bányamunkásság körében mindinkább észlelhető a lehangoltság. A munkásság nics megelégedve a kereseti viszonyokkal, mert a legutóbbi béremelést nem tartja kielégítőnek, mégpedig azért nem, mert az alapbéreket, amely a tulajdonképpeni béremelés kiinduló pontját képezte, tartja túl alacsonynak. A munkásság ezen elégedetlenségét használja ki természetszerűleg a Szociáldemokrata Párt a maga tevékenységének fokozására. Most legutóbb, ez év szeptember hó folyamán a Szociáldemokrata Pártba már beszervezett bányamunkások vezetőinek aláírásával egy memorandumot terjesztettek be a bányaigazgatóság útján az Iparügyi Minisztériumba, ahol a bér javítás alapját képező alapbérek felemelését kérik. Kérelmük mind ez ideig még elintézetlen. A Szociáldemokrata Pártnak a bányamunkásság beszervezésére irányuló tevékenységének kézzelfogható eredményét igazolja a folyó évi október hó 31-én Budapesten a vasmunkások székházában a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének megtartott közgyűlése, amelyen a Pécs vidéki bányamunkásság már igen tekintélyes számban képviseltette magát. A Pécs környéki bányamunkásság helyi csoportjai részéről a közgyűlésen a következők jelentek meg: 1. Pécsről: Bittner Alajos, 2. Meszestelepről: Sudár István és Kántor János, 3. Pécsújhegyről: Csenterics Sándor, Bencze István, 4. Mecsekszabolcsról: Heim József, Kelemen Károly. Pintér József és Papp Lajos III., 5. Somogy-bányatelepről : Fojtik Antal, Papp János és Magyar József. 6. Vasas-bányatelepről: Rákos Lajos, 7. Hosszúhetényből: Kertész Ignác, 8. Nagymányokról : Markó János. A felsoroltakon kívül a gyűlésen megjelent még a Szociáldemokrata Párt pécsi titkára, Tolnai József is, aki a nagygyűlésen a bányamunkásság szervezkedésének szükségességéről nagy beszédet is tartott. A bányaüzemekben a munka mind ez ideig zavartalanul folyik, a munkaüzem folytonosságát sem bérmozgalom, sem más körülmény nem zavarta meg. A bányamunkásság körében, mint már fentebb jelentettem, lehangoltság és elkeseredés észlelhető, ami különösen abban nyilvánul meg, hogy mindig több és több közöttük a műszakmulasztó, részben betegség címén, de igen gyakran minden indokolás nélkül. Ennek következményeként a széntermelésben természetszerűen csökkenés észlelhető. Bár a hadiüzem katonai parancsnoksága szigorú fenyítésekkel torolja meg a műszakmulasztókat, sőt a katonai hadbíróságnál is bűnvádi eljárás indul meg ellenük, ennek dacára a műszakmulasztók száma állandóan gyarapodik. Ezen jelenségek előidézésében határozottan része van a mind nagyobb erővel megindult baloldali szervezkedésnek is, mert a szervezkedési agitációval kapcsolatban a párt a munkásság előtt az elégedetlenséget az alapbéreknek és más vélt sérelmeknek állandó hangoztatásával szítja, illetve ébrentartja. A háborús állapotokkal kapcsolatban a bányamunkásság biztosra veszi az angolszász hatalmak győzelmét és reménykedve, bizakodóan tárgyalja az orosz harctéri eseményeket is.