Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

1943. április 3 A pécsi rendőrkapitány jelentése a belügyminiszternek a szociáldemokrata pártszervezet tevékenységéről, a bőrgyári, sütő-, vas- és fémmunkások bérmozgalmáról A párt taglétszámában és vezetőségében lényeges változás nincs. Az általános helyzetre való tekintettel a párt megfigyelése az eddiginél is fokozottabb mértékben történik. A megfigyelés során intézkedést igénylő kifogás nem merült fel a párt tevékenysége ellen. A szervezkedés mérsékelt ütemben folyik. A Népszava agitáció ellanyhult. A Munkásotthon helyiségének nagyrészét a m. kir. honvédség vette igénybe. Bizalmas megbeszéléseket és tagdíj befizetést a párt részére meghagyott kisméretű titkári szobában folytatnak. A fontosabb események a következők: A helyi pártszervezetnél február havában tapasztalt titkárválság hullámai végleg elcsendesedtek. Az események összefoglalásaképpen a központi pártvezetőség részéről Csapó Sámuel központi párttitkár értesítette Tolnai Józsefet, a helyi szervezet titkárát, hogy Pajor Rudolf helyettes főtitkár helyére akarták beosztani, aki zsidó, március hó 1-én végleg elhagyta a helyét. Tolnait a pécsi szervezet valósággal visszakényszerítette és így Pajor helyére Marosán György a sütőmunkások központi titkára került, míg a másik főtitkári állást Kőműves Józseffel, a Népszava felelős kiadójával töltötték be. Azt is közölték Tolnaival, hogy Marosán megbízatása pártkörökben eleinte feltűnést keltett, mert ellene kommunista szervezkedés gyanúja miatt eljárás volt folyamatban. Ezzel a titkárválság lezárult és Tolnai az eddigieknél is nagyobb becsvággyal látja el teendőit. A munkások megélhetését illetően megállapítható, hogy a munkások bére általánosságban elégtelennek mondható. Helyzetüket a munkások tarthatatlannak mondják. A munkabérek valóban nincsenek arányban a folyton emelkedő drágasággal. A munkások józanságára és részben hazafiságára mutat, hogy azért köztük ebben a vonatkozásban sem tapasztalható az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló nyugtalanság. Eddig is minden év tavaszán tapasztalható volt, hogy az ipari munkások munkabéremelés iránti kéréssel járultak a munkaadókhoz. Ez a jelenség most is tapasztalható volt egynehány szakmánál. A mozgalom teljesen békés irányzatú és a háttérben semmiféle politikai célzat nem húzódik meg. A nyomdai munkások bérét a munkaadók a legteljesebb megértéssel 10%-kal felemelték. A szabóiparosok is 10%-kal emelték a munkások bérét. Az Első Pécsi Bőrgyár igazgatósága elzárkózott a munkabérek emelése alól azzal az indokolással, hogy a bőrárak rögzítve vannak és így a gyár béremelést addig nem adhat, amíg a kormány újból meg nem állapítja a bőrárakat a mai viszonyoknak megfelelően. Az igazgatóság jóhiszeműségére és a munkásokkal való együttérzéssel jellemző, hogy munkások kíséretében eljárt az iparügyi minisztériumban is e tárgyban, ahol