Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

ként dr. Ballá Ignác ügyvéd, a párt ügyésze személyesen vitte el a pártközpontba. A végrehajtó bizottság a titkárválság elintézéséig ideiglenes minőségben B. Nagy Gusztáv pécsi szabósegédet bízta meg a titkári teendők ellátásával. B. Nagy Gusztáv megállapodott, komoly munkás. Szintén sajnálja, hogy otthagyta 24 év óta megszakítás nélkül betöltött munkahelyét,, mert látja, hogy a bizottság tagjai bizalmatlanok vele szemben. A válság elintézése tárgyában nagyarányú levelezés folyt. Február 6-án Peyer Károly, a szakszervezeti tanács elnöke, február 8-án pedig Szeder Ferenc, a párt főtitkára írtak Tolnainak, hogy nem áll módjukban a központi pártbizottságnak e tárgyban hozott határozatát megváltoztatni, annyival is inkább, mert ők is tagjai voltak a hivatkozott bizottságnak. Igyekeztek megnyugtatni a párt tagjait, hogy vasár- és ünnepnapokon minden esetben leküldik Pécsre Tolnait a helyi szervezkedés ellenőrzésére és személyes irányítására. Közlik, hogy rossz hatást váltott ki belőlük az a türelmetlen és bíráló hang, amit a pécsi felterjesztésekben tapasztaltak. Február 13-án a vasmunkásoknak, február 15-én pedig a helyi vezetőségnek azt írta Peyer, hogy a válság elrendezése céljából Pécsre utazik. Az utazás azonban elmaradt. A február hó 25-én megtartott végrehajtó bizottsági ülésen Tolnai József kijelentette, hogy Pécsett való maradása most már végleges. Köszönetet mondott a bizottságnak, hogy melléje állt és B. Nagy Gusztávnak, hogy nem gördített akadályokat az útjába. Ezzel a titkári válság megszűnt. A munkások megélhetését illetően megállapítható, hogy a munkások bére általánosságban elégtelennek mondható. Helyzetüket a munkások tarthatatlannak mondják. A munkabérek valóban nincsenek arányban a folyton emelkedő drágasággal. A magyarországi Építő Ipari Munkások Országos Szövetsége bérmozgalmat indított az építőmunkások órabérének emelése tárgyában, amelynek eredményeként 2 pengő 20 fillér órabéreket a MÉMOSZ február havában körlevélben értesítette a vidéki szervezeteket az elért eredményről és a bérmozgalomhoz való csatlakozásra hívta fel őket. A vonatkozó békés természetű tárgyalások folyamatban vannak. Ezzel kapcsolatban a téglagyári munkások bér javítási mozgalma is folyamatban van. A téglamunkások újabb törvényes bérmegállapítást kívánnak elérni. A mozgalom érdekében az építésügyi szakszervezet az iparügyi minisztériumban tárgyalásokat folytat. A téglagyári munkások bérét ugyanis még 1939. évben állapították meg, ami a bekövetkezett áremelkedések folytán idejét múlta. 1939. évben 1000 db tégla ára 38 pengő volt, míg ma már az iparügyi minisztérium által megállapított ár Pécsett magánépítkezések részére 1000 darabonként 80 pengő. A téglagyári munkások kérése odairányul, hogy részükre legalább azt a bért biztosítsák, amit az építőiparban foglalkoztatott segédmunkások átlagos keresetképpen kapnak. A pécsi kokszművek telepén a múlt év őszén a kemencemunkások tömeges pert indítottak az üzem ellen, a vasárnapi túlóradíjak fizetése érde-