Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)
DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.
bérek, részint pedig amiatt, hogy a törvényes munkaszünnapokon iparügyi miniszteri rendelet értelmében járó 50%-os bérpótlékot nem kapják meg. E tárgyban a pécsi kir. törvényszékhez polgári peres keresetet nyújtottak be. A per tárgya 170—220 P körül váltakozó Összeg, ami megfelel egy évre visszamenőleg járó bérpótléknak. A munkások legnagyobb részét dr. Ballá Ignác ügyvéd, a szoc. dem. párt ügyésze képviseli. A pécsi és Pécs vidéki bányamunkások szintén elégedetlenek a munkabérrel. Nehezményezik, hogy a bányavállalatnál működő katonai titkár szigorúan bánik velük, és hogy a munkabér felemelése tárgyában előterjesztett kérésüket nem azzal az eréllyel és jóakarattal képviseli, amelyet az ügy érdeme valóban megkíván. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége pécsi kerületének titkára. Jelinek Ferenc budapesti lakos meglátogatta a pécsi bányászokat és közölte velük, hogy a pécsváradi járás főszolgabírája engedélyével Hosszúhetényben október hó végén sikerült megalakítania a bányászok helyi csoportját. 1 A szoc. dem. pártállású munkások közt olyan hír terjedt el, hogy Angliának érdeke, hogy a háború után erőteljes Magyarország alakuljon ki Közép-Európában a germán és a szláv faji államok terjeszkedésének ellensúlyozására. A munkások nagy része úgyszólván nem hazafiatlanságból örülne a tengely esetleges vereségének, hanem ilyen és ehhez hasonló hírek befolyásolják állásfoglalásukban. A Munkás Otthonban egyébként is minden csendes. Különösen tapasztalható ez azóta, hogy az állambiztonsági szempontból megbízhatatlanoknak összeírt egyéneket különleges munkásszázadokba az arcvonalra vitték és azok egy részéről veszteségi kimutatás érkezett a hozzátartozókhoz. A tagsági díjak befizetése céljából a Munkás Otthonban esetenkint megjelenő párttagok fizetés után azonnal távoznak. Egyébként is bizalmatlanok egymás iránt és politikai vonatkozásban, különösképpen a háború esélyeit illetően, kijelentést nem tesznek. Tolnai József párttitkár minden alkalommal figyelmezteti a párttagokat, hogy ne törődjenek mással, csak a saját dolgukkal és ne avatkozzanak bele olyan dolgokba, amihez nem értenek. A központi kiküldöttek közül Hubay János, a bőripari munkások központi titkára járt Pécsett és meglátogatta a helyi szervezetet. Jövetelének a hivatalosan közölt célja az volt, hogy a Szakszervezeti Tanács részéről részt vett a pécsi Ipar- és Kereskedelmi Kamara által a cipésziparosok üzemi osztályozásán. E szerint Pécsett 3 luxusműhely, 28 db I. oszt. és 360 •db II. oszt. minőségi üzem van. Hubay tárgyalt a bőrgyári munkásokkal is, azonban semmiféle politikai propagandát nem fejtett ki. A bőrgyár mintegy 800 főnyi munkása az iparügyi miniszter úr által megállapított munkabéreket kapja. A bér kétségtelenül csekély, úgy hogy a munkások megélhetése nehéz. Ezért több kifakadás történt. Megállapításuk szerint 1 A bányamunkások között megindított szervezkedésről terjedelmes jelentést készített 1942. november 5-én a pécsbányatelepi rendőrkirendeltség vezetője. A hadiüzemi parancsnokság retorziói nehezítik a szervezkedést. A legális gyűlések tartása lehetetlen. E jelentés szerint a bányászok 70—80%-a a •szocialista eszmékkel szimpatizál. A munkásság bolykot alá vette a volksbundistákat, ezzel tüntetve a német befolyás ellen. (Bm. L. Pécs v. íőisp. biz. ir. 187/1942.)
