Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

június végén ifjú Kanizsai Imrének adott át azzal az utasítással, hogy továbbítsa Rekettye Józsefnek. Június közepén Gombárovits Kiss Ernőtől utasítást kapott arra, hogy 22-re küldje el Munkás Mihályt, korábban beszervezett sejttagot 20 pengővel Zomborba Ballá Istvánhoz s vetessen ott egy sokszorosító gépet. Gombárovits ennek az utasításnak eleget is tett. A felhívás folytán Munkás Mihály valóban elment Ballához, de nem találta otthon, s így eredménytelenül hazajött, a 20 pengőt pedig Gombárovitsnak visszaadta. Június 26-án vagy 27-én Munkás Mihály Munkás István útján Gombárovitsnak közvetítette a Zomborban tartózkodó Kiss Ernő ama üzenetét, amely szerint Magyarországon szovjet ejtőernyősök érkezése várható. Azokat polgári ruhával kell ellátni. Forradalom kitörésekor fegyverekről kell gondoskodni s zavar esetén rongálják meg a telefonvezetékeket, nem szabad engedni, hogy a raktárakból a gabonát elszállítsák s ezt szükség eseten gyújtogatásokkal is meg kell akadályozni. Gombárovits ezt az üzenetet közölte Orbán Pállal és Gerstmajer Gusztávval. Június végén Gombárovits Kiss Ernővel akart találkozni. 29-én elment Kurel Istvánhoz (Kiss Ernő és Munkás István összekötőjéhez) s tudakolta, hol, mikor találkozhatik Kissel. Kurel közölte, hogy Kiss július 3-án reggel a Dunarév és Bezdán közötti úton lesz. Gombárovits a megjelölt helyen és időpontban megjelent. Ekkor találkozott is Kissel és annak feleségével. Kiss Gombárovitssal a nemzetközi eseményekről beszélt s érdeklődött a mozgalmuk állása felől is, majd pénzt kért, amire Gombárovits 15 pengő tagdíjat átadott, Kiss feleségénél röpiratokat hagyott, melyeket nevezett Munkás Istvánhoz vitt. Gombárovits július 4-én Munkás István lakására ment, akitől 30 magyar és horvát nyelvű röpiratot kapott. A horvát nyelvű röpirat magyar fordításban a következőképp szól: „Munkások, földművesek, jugoszláv polgárok! Június 22-én kora reggelén a fékezhetetlen német fasiszta banda megrohanta a nagy és békeszerető Szovjetuniót, a munkások és földművesek államát. — Ezek a hivatásos gonosztevők éppen úgy váratlanul és alattomosan odasomfordáltak a Szovjetunió virágzó városai elé, mint tíz héttel ezelőtt Belgrád elé, hogy gyilkos gránátjaikkal elárasszák azokat. Ez az új hallatlan gyilkos fasiszta gonosztett nemcsak a szocialista országoknak kétszázmilliós népének, de a világ minden nemzetének szívét a legnagyobb elkeseredéssel töltötte be, tengernyi vért ontva és egész Európát gyászba, borítva és járom alá fogva a német fasiszta-kapitalista klikk, élén az eszelős Hitlerrel, vérszennyezte hordáit a virágzó szovjet kert ellen vezette, hogy a Szovjetunió népei által 23 év alatt alkotottakat lerombolják. De a vérszomjas gonosztevők és más országbeli kapitalista meghódoltjaik ez alkalommal keservesen csalódtak. Ez alkalommal nem gyenge európai állammal állanak szemben, olyannal, melyet áruló kapitalista klikk vezet, olyannal, mely belülről rothad, melyet a széthúzás és a patalégikus árulás gyengít, hanem egy kétszázmilliós Szovjetunióval szemben, melyet a heroikus bolsevik párt tart védelmében a nagy de bölcs Sztálin vezetése mellett. Szemben találták magukat a le-