Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

1940. március 31 A pécsi rendőrkapitányság politikai előadójának jelentése a főkapitányhoz a politikai pártok 1940. első negyedévi működéséről Általános helyzet. Tisztelettel jelentem, hogy az elmúlt évnegyedben szélsőséges irányzatú politikai megmozdulás nem történt. A helyzetet a háború és annak gazdasági kihatásai uralják. A politikai pártok erőviszonyai. A pártszervezetek erőviszonyában számottevő eltolódás nincs. A jelentés ezt követően a nyilaskeresztes párt tevékenységéről számol be részletesen. Szociáldemokrata párt. A pécsi szoc. dem. pártszervezetben a baloldali felfogás kissé erősödött. Erre mutat a többek közt az, hogy a pártvezetőség nem helyeselte a szoc. dem. párt központi vezetőségének hűségnyilatkozatát,

1 holott máskor minden hazafias vonatkozású megnyilvánulással, legalább látszólag, azonosította magát. A párttagok, különösen az ifjúmunkások élesen és bizakodva beszélnek. Ténybeli terhelő adatok ugyan még nem merültek fel arra vonatkozólag, hogy a párttagok azonosítanák magukat a kommunisták célkitűzéseivel, mégis feltehetőnek látszik, hogy egy számbelileg jelentéktelen töredék rokonszenvezik a szélsiőségekkel. Az ifjúmunkások külön egységű csoportjainak a megszüntetése érdekében a helyi pártvezetőség egyébként utasítást kért a központtól. A pártvezetőség minden erejével igyekszik letörni a szélsőséges elemeket. A Szovjetet úgy állítja be, mint amely szakított a marxizmussal és nagyhatalmi tébolyba esett, amiért majd súlyos árat fog fizetni.

2 Ismételten közli a párttagokkal a központi pártválasztmány azon határozatát, mely szerint a párt kizárja tagjai sorából a bálványimádókat, akik Sztálint és a többi bolsevista nagyságot istenítik. A párt még egyszer nem akar fejjel a falnak menni, hanem halad a hagyományok által megjelölt saját útján. A központi pártvezetőség utasította a vidéki szervezeteket, hogy mindenütt igyekezzenek megalakítani a Szocialista Munkaközösséget. Ennek a feladata, hogy agitátorokat képezzenek ki, akik a megváltozott politikai viszonyok esetében a vezető állások betöltésére lesznek hivatottak. Az indokolás szerint erre az intézkedésre azért van szükség, nehogy polgári ele1 Január végén és február 10-én tartott szakszervezeti bizottsági ülésen elnangzott felszólalás szerint bírálták a Szakszervezeti Tanácsnak január 22-én elfogadott nyilatkozatát, amelyben a jobboldali szociáldemokrata vezetők ismét támogatásukról biztosították a kormányzatot. (A nyilatkozatot lásd: Népszava, 1940. január 24. „A miniszterelnök keveselte a lojalitás mérvét.") 2 Szovjet ellenes agitáció folyt a pártszervezetben 1939. augusztus 23-a (szovjet—német megnemtámadási egyezmény) után. Sajnálatosan a partválasztmány több tagja járt élen ebben a propaganda munkában. Bm. L. Pécs v. főisp. biz. ir. 1/1940.