Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

egyes körzeteken belül 2—3 rajt állítottak fel. A körzetek és rajok élén kipróbált vezetők állanak. Ez a propaganda módszer eleinte sikert mutatott fel. Később azonban a kül- és belpolitikai események hatása alatt a párthívek ngyrésze elfordult a párttól és a szélsőséges jobboldali mozgalmak iránt mutat érdeklődést.

1 A bányászok nagyrésze otthagyta a pártot. Ebben nagyrésze van az Első Dunagőzhajózási Társaság karitatív intézkedéseinek, valamint a Magyar Nemzeti Munkaközpont sikeres szervezkedésének.

2 A szervezés újjáélesztése érdekében a párt központja f. évi augusztus hóban újabb agitációs utasításokat adott ki. Az agitáció tervezete magában foglalja a raj szerű agitáció belter jesebb végrehajtását. Ennek a lényege, hogy minden körzetvezető mellé annyi rajvezetőt állítanak be, hogy egyegy rajvezetőre öt párttagnál több ne jusson. A rajvezető köteles a tagokat havonta legalább egyszer meglátogatni. Ilyen alkalmakkor beszedi a havi párt járulékot és átadja azoknak a pártközlönyt és minden más szoc. dem. röpiratot, ami abban a hónapban megjelent.

3 A rajok átszervezése megtörtént, az agitáció most indult meg. Eredmény még eddig nem mutatkozott. A nyilas agitáció következtében a párt észrevehetően tért veszít, ezért minden eszközt megragad, hogy helyzetét fenntarthassa. A kommunista felfogású párttagok befolyására a központi Szakszervezeti Tanács magáévá tette a munkanélküli segély kiharcolását, mégis nem akarja a helyzetet elmérgesíteni, mert az Iparügyi Miniszter Űrral tárgyalásokat folytat a munkáskamarák felállítása érdekében. A Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége (Mémosz) a munkanélküli segély kiharcolása érdekében f. év augusztus havában propagandát kezdett egy, minden szakmára kiterjedő és országos jellegű sztrájk megszervezésére. Ennek megfelelően Pécsett az építőmunkások szakszervezetének az elnöke, Szegedi József festőmester a Mémosz utasításainak megfelelően szintén akciót indított a kérdéses sztrájk megindítására/

1 Az akció országos és helyi viszonylatban, részint a szakszervezeti bizottság, részint a helyi pártszervezet titkára, Tolnai József azzal az indokolással, hogy a politikai helyzet nem alkalmas arra, megállapította, hogy most tüntető sztrájkot tartsanak. A Szakszervezeti Tanács egyébként a vidéki építőmunkások szövetségeihez körlevelet intézett, amelyben kérdést indított arra nézve, hogy alkalmasnak tartják-e a körülményeket az egységes demonstráció végrehajtására. A pécsi szövetség válaszában nem ajánlotta a demonstráció végrehajtását. Kétségtelen, hogy a párttag szervezésnek a legeredményesebb módja min1 1938. augusztus 25-én a belügyminiszterhez küldött főispáni jelentés a bányavidéken 400 párttagot sorol fel. A főispán megjegyezte, hogy a szervezkedés „nagyon lassan halad előre, a munkássággal való érintkezés tudománvának hiánya miatt". Bm. L. főisp. biz. ir. 300/1939. 2 Ennek a megállapításnak ellentmond az 1938. augusztus 25-én keletkezett főispáni jelentés, valamint a szeptember 16-i bányaigazgatói „feljegyzés". Mindkettő más-más területről (Somogy, Vasas, Mecsekszabolcs, Mánia, Nagymányok, Szászvár, Komló) egybehangzóan azt állapította meg, hogy a Magyar Nemzeti Munkaközpont szervezése a „munkásság ellenállása miatt alig halad előre . . ." OL DGT BIG TTL 158. cs. Mm. 1926—1938. 3 Lásd ugyanezt e kötet 163. sz. dokumentumában. 4 Részletesen lásd erre vonatkozóan e kötet 154., 156. sz dokumentumát.