Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

magatartást tanúsított, a járőr újabb négy lövést tett a tömegre. A lövések eredményeként Keller János hosszúhetényi lakos a helyszínén holtan maradt, többen pedig — utólagos megállapítás szerint tizenketten — részint súlyosan, részint könnyebben megsebesültek. A sebesültek közül, akiket a vármegyei mentők a pécsi sebészeti klinikára szállítottak, még folyó hó 24-én este Hegedűs Mihály vasasi, 25-én hajnalban pedig Faitig János somogyi lakos meghalt. A többi sebesültek közül Varga Mihály és Lehmann Miklós vasasi lakosokat jelenleg a sebészeti klinikán, a többieket pedig saját lakásukon ápolják. A fegyverhasználat ügyében a csendőrkerületi parancsnokság részéről a vizsgálatot Egry László csendőrőrnagy nyomban lefolytatta. Folyó hó 25-én a bányamunkásság hangulatára való tekintettel a főszolgabíró Mecsekszabolcs, Somogy és Vasas községekben és a bányatelepeken szigorú szesztilalmat rendelt el és ezen rendelkezés foganatosításával a nevezett községek elöljáróságát megbízta, illetve a szükséges ellenőrzések gyakorlására a csendőrőrsöket utasította. Ugyanezen a napon délelőtt a pécsi rendőrkapitányságtól a pécsi járási főszolgabíró telefonon azt az értesítést vette, hogy Pécsről még a mai nap folyamán 25—30 főből álló egyetemi hallgató csoport szándékozik a bányavidékre kijönni és itt a bányászokkal esetleges tüntetések céljából az érintkezést felvenni. Az ez irányban lefolytatott puhatolás szerint, ezen értesítés kellő alappal nem bírt. Délután négy órakor a földalatti sztrájkolok kérelmére, a vármegye főispánjának hozzájárulásával, Raub János vasasi helyi csoportbeli elnök szóbeli érintkezést vehetett fel az egyik akna bejáratát elzáró vasrácsos kapunál, ahol a sztrájkolok közül állítólag 15 munkás volt jelen. A munkások ezen megbízottjai előtt nevezett elnök először azt a kérdést vetette fel, hogy mi a további szándékuk, majd felhívta őket arra, hogy miután a bányavidék többi helyein sehol sztrájk nincs, a saját érdekükben hagyják abba a további éhségsztrájkot és jöjjenek fel a föld alól annál is inkább, mert a bérrendezés kérdésében a további tárgyalások még folynak. Raub János ezen felhívására a sztrájkoló munkások közül különösen Sauerwein József, mellette még Eklics Mihály és Stekl György elégedetlenül válaszoltak és kijelentették, hogy a mögöttük álló sztrájkoló munkásság csakis a bérkérdés végleges rendezése után hajlandó a bányát elhagyni. Ezen kijelentések után mindannyian az aknába visszavonultak. E pillanatban érkezett a helyszínre Esztergályos János országgyűlési képviselő és Bertrand Antal központi főtitkár, akik közül Esztergályos János szívesen felvette volna a szóbeli érintkezést a sztrájkoló munkásokkal, de erre sor nem kerülhetett, minthogy a főszolgabíró közölte vele, hogy azok már a Raub Jánossal lefolytatott beszélgetés után a bányába visszavonultak. Ez alkalommal Esztergályos János a főszolgabíró jelenlétében azt közölte a DGT jelenlévő képviselőjével, Stubnya felügyelővel, hogy neki szándéka lett volna a bányában lévő munkások részére megmondani, vagy megizenni, hogy Peyer országgyűlési képviselő ma délben azt telefonálta a pécsi szoc.-dem. titkári hivatalba Lovas nevű titkárnak, miszerint