Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)
DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939
magatartásának bizonyítékául folyó hó 19-én a munkát — a D. G. T. részéről alkalmazható minden retorzió kizárásával — akadálytalanul felveszi. Ezt a helyzetet alkalmasnak találtam arra, hogy az összvezetőségi ülés előtt Főispán Űr megbízásából bejelentsem, miszerint a m. kir. Iparügyi miniszter úr a béremelés kérdésében újabb tárgyalások kezdeményezésére határozta el magát és 3—4 nap múlva ennek eredménye ismeretes lesz, addig is — Tolnai javaslatához képest — a munkába álljanak be és minden rendzavarástól tartózkodjanak. Ezen bejelentés az összvezetőségi tagokra látható kedvező benyomást tett. A kérdéshez még többen — 7-en — szóltak hozzá, mindannyian elítélve a D. G. T. részéről üzemszünetet és követelve a bérmozgalom fenntartását, illetve folytatását, mert a D. G. T. oly évi haszonnal dolgozik, hogy a 8% bércsökkenés visszaállítását elbírja. Hangoztatták, hogy a bányászok családtagjaikkal együtt éheznek és ha a kilátásba helyezett hatósági támogatás sem hozza meg a kedvező eredményt, úgy a munkások magatartásáért, illetve a következményekért felelősséget nem vállalhatnak. Az összvezetőségi ülés elnöke ezután szavazásra bocsájtotta a kérdést, melynek eredményeként Tolnai titkár által előterjesztett javaslatot egyhangúlag elfogadták. Ezen szavazás során Raub János vasasi megbízott bejelentette, hogy — tekintettel a vasasi telep hangulatása •— az összvezetőségi ülés ezen határozatát egyedül a munkásság tudomására nem hozhatja, mert beláthatatlan következményektől tart s ezért azt a kérését terjesztette elém, hogy Vasason a Fischer-féle vendéglőben még a mai nap du. 1 órájára a vasasi munkásokat egybegyűjthesse és ott Tolnai titkár ismertesse a határozatot. Ezen gyűlést — Főispán úrnak telefonon kikért hozzájárulása alapján engedélyeztem és azon személyesen ugyancsak részt vettem. Vasas községben a nevezett helyen — asszonyok és férfiak vegyesen mintegy 600 munkás jött egybe, akikhez Tolnai az összvezetőségi ülésben elmondott hasonló tartalmú beszédet intézett, de a folytonos és elkeseredettnél elkeseredettebb hangú közbeszólások miatt alig volt megtartható a munkások nyugalma. Tolnai azt kérte felszólalásának eredményeként, hogy a munkásság az összvezetőségi ülés határozatát vegye tudomásul annál is inkább, mert az iparügyi miniszter úr a bérrendezés ügyét folytatólagos további tárgyalás alá vette. E pillanatban jónak láttam, hogy a munkások alig jellemezhető elkeseredettségét — legalább egyelőre — levezessem, előttük ugyanazt a bejelentést megtenni, amit az összvezetőségi ülésben előadtam. Felhívtam a munkásságot, hogy türelmét ne veszítse el és a saját érdekében tartózkodjék minden legkisebb rendzavarástól, álljon munkába és várja be a további tárgyalások és intézkedések eredményét. Ezek után az egybegyűlt munkásság az összvezetőségi ülés határozatát tudomásul vette és kijelentette, hogy a munkát folyó hó 19-én felveszi. Külön és nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy a bérrendezés kérdésében a D. G. T. elutasító álláspontjával 100%-os elkeseredést vál-