Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

egyhangúlag elfogadták Tolnai titkár javaslatait. Tolnai előadta továbbá, hogy a komlói bányamunkások és általában a Pécs vidéki bányászok gazdasági helyzetének, valamint a Komlóról fegyelmi szempontból elhelyezett bányamunkások ügyének az orvoslása céljából bányászküldöttség megy az iparügyi minisztériumba, ahol a sérelmek feltárása után intézkedéseket kérnek. Említette továbbá Tolnai, hogy az egyik komlói vezetőségi tag közlése szerint az egyik ottani bányász tisztviselő, aki bizalmasa a munkásoknak, közölte velük, hogy egyelőre két-három hónapig rendes hatnapos munkahét lesz, de utána következik a redukálás és szanálás. Ebben a tárgyban is eljárnak a minisztériumban. Budapest, 1936. november hó 28. főkapitány Ferenczy Tibor dr. (Tisztázat.) PI Arch. BM. VII. res. 1936—7—12583 130. 1936. november A Bőripari Munkás cikke a pécsi cipő és bőripari munkások helyzetét tárgyaló közgyűlésről A pécsi csoport november hó 26-án tartotta rendes évi közgyűlését. A közgyűlésen a szaktársak nagyon szép számban jelentek meg. Figyelemmel hallgatták a vezetőség részéről előterjesztett előző évi működés eredményét. Pécsen a cipőipar a legsúlyosabb válságban szenved, a műhelyek teljesen tönkrementek, csak a nagyobb kereskedők dolgoztatnak, azok is leginkább kisiparosokkal. A legnagyobb mértékben ki van fejlődve az otthonmunka. A munkabérek hihetetlen alacsonyak és egyáltalán nincsenek arányban a pécsi létfenntartási viszonyokkal. Hubai szaktárs a központi vezetőség részéről ismertette a napi 8 órai munkaidő és a minimális munkabérek bevezetésére vonatkozó országos mozgalmat. Megállapította, hogy a munkaidő és a munkabér rendezése nélkül a jelenlegi tűrhetetlen munkaviszonyok tovább fognak romlani. Az összes bőripari munkásoknak, cipészeknek, fehértímároknak a bőrgyári munkásoknak, elengedhetetlen érdeke, hogy ebbe a mozgalomba bekapcsolódjanak és a munkaviszonyok alakulásába szervezett erővel follyanak be. A pécsi bőrgyárban folytonosan a munkabérletörések, nincs rendes munkaidő, de nincs rendes munkabér sem. Hogy a munkások figyelmét a már elviselhetetlen nyomorúságról eltereljék, a legkülönbözőbb szórakozási és sportalakulásokat tartanak fenn, amelyeknek a költségeit a munkásoktól az igazgatóság a kereseti adóhoz hasonlóan, lefoglalja. Pécsen az összes bőripari szakmákban súlyos problémák várnak megoldásra, amelyek csak abban az esetben sikerülnek, ha a pécsi bőripari