Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

A munkásdalosok az első hangversenyt folyó évi május hó 31-én dél­előtt 9 óra 30 perc, a másodikat ugyanaznap délután 3 óra 30 perc kezdettel a pécsi Nemzeti Színházban tartották meg. A résztvevő dalárdák mellett közreműködtek a Gutenberg Társaság Zenekara és a budapesti Munkás Testedző Egyesület tornászai, akik a dalokat mozgásművészeti hatásokkal igyekeztek fokozni. Május hó 31-én este 8 óra 30 perckor a munkásdalárdák szabadtéri hangversenyt tartottak a Pécsi Atlétikai Klub Tüzér utcai sporttelepén. A hangversenyt lampionos felvonulás vezette be. majd Esztergályos János pécsi szoc. dem. párti országgyűlési képviselő üdvözlő beszédet tartott. A műsor ezúttal eltért az eddigi szokott formáktól, mert egységes egészet al­kotva, az egyes műsorszámok közt szünetet nem is tartottak. Valóban csak egy előadás benyomását keltette, amelynek szerves alkotó elemei voltak: a dalok fény-szín és mozgás hatásokkal aláfestve, valamint a szavalókó­rusok. Ennél a szabadtéri hangversenynél a dal szinte háttérbe szorult és meglátszott, hogy a szoc. -dem. propagandát, burkoltan bár, szerephez jut­tatták. Folyó évi június hó 1-én délelőtt 10 órától délután 3 óráig családias, kirándulásszerű népünnepélyeket tartottak a Tettye fensíkon ,amelynek a műsora is népies formák közt bonyolódott le, különféle társasjátékok, rögtönzött ének és tánccal. Délután 3 órakor búcsúhangverseny volt, majd Tolnai József pécsi szoc. dem. párt titkára búcsúztatta a dalosokat. A dalosverseny résztvevői folyó évi június hó 1-én délután 5 óra 26 perckor elutaztak Pécsről. A munkásságnak az ünnepség alatti magatartásáról a következőket ál­lapítottam meg. Az elszakított területekről ittlévő munkásdalosok viselkedése ellen ki­fogás nem merült fel. Majdnem kizárólag csehül és tótul beszéltek, ének­számaik közt azonban a magyar dal is szerepelt. Két vendéglőben egyesek cseh dalokat énekeltek, azonban a rendőr udvarias figyelmeztetésére, hogy a kérdéses helyeken bármilyen nyelvű éneklés tilos, megnyugvással elhall­gattak. Egyébként feltűnő tartózkodóan viselkedtek. Semmiféle politikai kijelentést nem tettek. Június hó 1-én hajnali 4 órakor visszautaztak. A hazai dalosok magatartásán, még, ha burkoltan is, de kétségtelenül meglátszott, hogy a dalokon keresztül a szoc.-dem. eszmék propagandájá­nak a szolgálatában állnak. A dalosok egy része vörös nyakkendőt, legna­gyobb részük pedig piros virágot viselt. A lampionok színe és a fényhatáso­kat keltő reflektorok piros fényt sugároztak. A testületi zászlók és felirati táblák nagy része szintén vörös színű volt. A „Barátság" feliratok gyako­riak voltak. „Barátság" jelszóval köszöntötték egymást és többen össze­szorított ököllel üdvözölték egymást. Egészen feltűnő volt, hogy a június hó 1-én délután 5 óra 20 perckor visszainduló különvonat dalos utasait a pécsi munkás dalárda tagjai meghajtott vörösmez színű zászlajával és égre emelt ökölbe szorított kezekkel dalolva búcsúztatta. A színházban előadott pantomimok különösen a szabadtéri hangverse­nyen szín-, hang- és mozgáshatásokkal szcenírozott dalok és szavalókórusok

Next

/
Oldalképek
Tartalom