Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)
DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején
ságát. A városi és mindenekelőtt a vidéki proletariátus 1930-hoz hasonló, de kisebb méretű megmozdulása volt ez szervezetei megvédésére. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetői cserben hagyták a mozgalmat. A válság éveiben lezajlott parlamenti választások után a szociáldemokrata párt megtartotta parlamenti mandátumait és erőfeszítéseket tett a törvényhatósági választásokon is pozíciói megtartására. A válság éveiben a KMP politikájában a szektás irányvonal dominált. Ez az irányvonal bizonyos mértékben gátolta a kommunista mozgalom tömegbefolyásának kiszélesedését. A tömegmozgalmak szervezése és vezetése nemegyszer irreális jelszavak megfogalmazásához vezetett. Mindemellett a kommunista párt súlyos áldozatokat hozott ezekben az esztendőkben is. 1933-ban, szektás politikája néhány hibáját felismerve, új taktikai irányvonalat dolgozott ki, amelynek lényeges pontja, a korábbi önálló vörös szakszervezetek szervezésére való törekvés helyett ismét a szakszervezeti egység védelme volt. A baloldali szociáldemokrata munkásokkal közösen léptek fel. A KMP kezdeményezésére alakult meg 1931 őszén az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék (ESZE). Jelentős részét a szociáldemokrata szervezetekből kizárt baloldali munkások tették ki. A KMP befolyása általánosságban is növekedett, függetlenül a szektás irányvonaltól, mind erőteljesebben képes volt irányító és agitációs befolyását növelni. Legális folyóiratábaii, a 100°/o-ban, majd 1931-től a Társadalmi Szemle hasábjain eljutott hangja nemcsak a munkássághoz, hanem minden olyan réteghez és csoporthoz, amelyik a válság súlyos éveiben is a progresszióra törekedett. Az MSZDP reformista vezetői a válság idején is a munkásmozgalomban felmerült kérdések orvoslására változatlanul a törvényhozást, a hivatalos fórumok meggyőzését tartották a legalkalmasabbnak. A munkanélküliséget, a fokozódó elnyomást parlamenti felszólalásokkal, interpellációkkal akarták „gyógyítani", a kormányzattal való tárgyalásokat a tömegmozgalom kibontakozása, megszervezése elé helyezték. A válság, a vidéki szervezkedés korábbinál nagyobb lehetőségeit teremtette meg. Ez a válság kezdetekor a kormány és a szociáldemokrata párt vezetői közötti megegyezés alapján jött létre. Az engedélyt, a válság terjedésével, a kormány visszaszorítani igyekezett. Baranya megyében és elsősorban Pécsett, e nagyipari jelleggel bíró városban, a liászkőszénmedence központjában jelentkező munkásmozgalom dokumentumai azt mutatják, hogy a válság nyomában járó mérhetetlen nyomor ellen szociáldemokraták és kommunisták egyaránt bátran küzdöttek. A terület munkásmozgalmának gerincét a bányászság adta ekkor is. A munkanélküliség a Pécs városi nagyüzemek munkásságát, valamint az építőipari munkásságot sújtották különös erővel. 1930—1933 között átlagosan 2000 fő volt munkanélküli, 6000—8000 családtag volt ellátatlan. 1932-ben a megyében és a városban összesen 6800 fő munkanélkülit tartottak nyilván. A válság éveiben 279 kisiparos volt kénytelen üzletét feladni. Jelentékeny tömegek kísérelték meg a bejutást a városba, de
