A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)

BEVEZETÉS

ton nem szerepel a helységnév, a kezelési feljegyzésekből, a kiadmányozás, elintézés, stb. adataiból állapítottuk meg a keletkezés helyét, vagy ha ez sem nyújtott segítséget, — hivatalok esetében — a hivatal székhelyét írtuk. Olyan esetekben, ahol a keletkezés helyét a szerkesztőknek kellett megállapítaniuk, a helységnevet szögletes zárójelbe tettük. Egyetlen esetben kellett használnunk a H. n. (helységnév nélkül) jelzést: a községi alkalmazottak szakszerveztének egyik körlevelénél. Itt ugyanis a kibocsátó helye egyaránt lehetett Pécs és Mecsekalja, önkényesen egyiket sem használhattuk. Hasonlóképpen jártunk el a keletkezés időpontjának megjelölésénél is. Abban a — szerencsére — ritka esetben, ha az iratnak nincs keltezése, a beérkezés dátumát vettük figyelembe, illetve, ha ez szükséges volt (pl. a Kisgazda Párt röpiratánál), a megjelenés kb. dátumát. Itt jegyzetben megmagyaráztuk, hogy mire alapítottuk ezt az időpontot. 3. A keltezés után adjuk a szerkesztett címet, amely kurzív betűkkel van szedve, s tartalmazza az irat küldőjét, címzettjét, az irat fajtáját és témáját. A cím tömörsége érdekében elhagytuk a személyneveket, minden esetben a hivatalok és hatóságok tisztviselőinél, hiszen ezek nevénél jelentősebb az, hogy milyen hivatali minőségben írtak, jelentettek, rendelkeztek. Nevet a címben csak magánszemélyek esetében írtunk ki. 4. A dokumentumokat teljes szöveggel, szó szerint adtuk közzé. Nem tüntettük fel azonban az eredeti szövegben levő aláhúzásokat, vagy kisebb javításokat. Ez utóbbiakra éppenúgy, mint az iraton levő esetleges széljegyzetekre a szövegközlés alatti jegyzetben utaltunk. Megtartottuk az eredeti iraton olvasható megszólítást, címzést, elhagytuk viszont a különböző nyilvántartási számokat. (Iktatószám, hivatkozási szám stb.) A címzésnél nem tüntettük fel a címzett hatóságot és helységet abban az esetben, ha az irat nem egy hatóságnak szól, hanem valamennyi jegyzőnek, valamennyi főszolgabírónak. Ha az irat hitelesített másolat volt, a hitelesítést is feltüntettük. Nagy gondot fordítottunk az aláírásokra. Ezeknél háromféle formával találkozik az olvasó: 1. Teljesen kiírt név. Ezt alkalmaztuk akkor, ha az eredeti iraton is így található. Itt jegyezzük meg, hogy az aláírások megfejtése gyakran okozott fejtörést, s alapos utánajárással igyekeztünk minimálisra csökkenteni az olvashatatlannak minősülő aláírásokat. A nevek megfejtéséhez felhasználtuk a háború utolsó éveiben kiadott Tiszti cím- és névtárakat, a felszabadulás után készített első hivatali névsorokat, más iratokon szereplő aláírásokat, végül a volt munkatársak, egykori megyei és városi alkalmazottak visszaemlékezéseit. 2. Ha a névazonosítás mégsem sikerült, akkor „olvashatatlan aláírás" megjelöléssel jeleztük ezt a tényt. Megyei és városi tisztviselők esetében ez ritkán fordul elő, gyakrabban az üzemi, vállalati beadványok íróinál. 3. Abban az esetben, ha a közölt irat fogalmazvány, különösen a közhivatalok tisztviselőinél gyakori, hogy aláírás nem szerepel az iraton. Ilyen esetben természetesen mi sem írtuk oda. Ahol tehát az iraton nincs aláírás, illetve név, csak hivatali rang (pl. főszolgabíró, jegyző stb.), ez azt jelenti, hogy az eredeti irat is ilyen formában készült. 4. Az irat jellegének megjelölésével a következő fogalmakat használtuk: fogalmazvány — a kimenő irat házi példánya, amelyről a tisztázat készült, s amely a küldő szervnél maradt. Tisztázat — a beérkezett, s valamely hatóságnál iktatott irat megjelölése. A különféle sokszorosító eljárással készült iratoknál megjelöltük ha sokszorosítógéppel (litografált) készült másolatról van szó, vagy nyomtatott iratról. A sokszorosított iratoknál az irat fajtáját is megjelöltük: falragasz,