A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)

DOKUMENTUMOK (1—270.)

Országos politikai kérdéssel ezzel kapcsolatban nem kívánok foglalkozni, annál is inkább, mert annyi állandó jellegű politikai kérdést tűzött ki megoldásra Főispán úr, hogy csaknem előírásnak számítana egy-egy tétel felemlítése. Jómagam mindig ellenzéki voltam és elvem volt, hogy a törvényhatóságból az országos politika lehetőleg kikapcsoltassék. Várospolitikai szempontból természetes a törvényhatóság, ezzel foglalkozzon elsősorban. Éppen ezért az autonómiára való figyelemmel rámutatok arra, hogy a magyar alkotmánynak, amelyre ön, főispán úr az imént fogadalmat tett, az önkormányzatok voltak a múltban a védőbástyái, így tehát tekintsen a törvényhatóságra mindig szeretettel és tisztelettel, annak mindenkori jogait tartsa szem előtt, mert természetes, hogy a törvényhatóságtól ekkor segítőkezet kap és bennük a legnagyobb támaszát fogja megtalálni. Főispán úrnak bizonyára a legelső feladata lesz, hogy a társadalmi osztályok között a válaszfalat végleg megsemmisítse. A legutolsó évek gazdasági rendszere ugyanis olyan rendszert teremtett, hogy az — a kevesebbek, a kivételezettek csoportjába — azokat juttatta, akiknek minden megadatott, a másikba azokat a munkásokat, akiknek viszont nem sikerült semminemű előnyt szerezni. A társadalmi válaszfalak leomlottak és sírjuk megásatott. A munkásság életén a múltban lényegesen nem tudtunk segíteni, a jövőben azonban azt lényegesen megjavítjuk. A munkásság nem a lezüllött proletársorsra van hivatva, hanem igenis egy jobb, biztosabb megélhetést kell számára biztosítani. Mai programunk, hogy a munkásságot, a munkájának megfelelő díjazása révén abba sorsba juttassuk, ahol ma a közepes jobbmódú polgári társadalom áll. Ezzel a kérdéssel kapcsolatos az is, — és erre különösen vigyázzon Főispán úr mindenkori közéleti működésében, — hogy az iparostársadalom, — kereskedő-társadalom megélhetése mindenkor biztosítva legyen, mert hiszen ha az iparos és kereskedő nem tud dolgozni, az egész gazdasági élet megbénul. A mai ünnepi hangulat nem alkalmas ugyan arra, hogy ilyen szomorú dolgokat fejtegessek, de sajnálattal meg kell állapítanunk, hogy városunkban nagy munkanélküliség fenyeget. Tudom én azt, hogy ezeregy bajunk van, amellyel Főispán úr kell, hogy foglalkozzék, de reá kell mutatni arra, hogy a szempontjából megoldandó egyik legfontosabb kérdés a közmunka kérdése. Nyugvópontra kell ezt hozni, mert a rendőrség által biztosítandó közrendet és közbiztonságot nem lehet egyébként fenntartani. Ez a termelő munkát a legnagyobb mértékben bénítja meg. Méltóztassék megértetni a felszabadító katonaság parancsnokával azt, hogy a mi népünk sohasem volt a háborúszerető nép, a mi népünk bele volt kényszerítve ebbe a háborúba. A magyar nemzetnek — tudvalevő — 8 hadosztályt kell felállítani. Ugyanakkor, amikor ez komoly gondot képez a Nemzeti Kormánynak, akkor sajnálattal látjuk, hogy a németek által elhurcolt és az időközben orosz fogságba jutott magyar foglyok között nagyon sok a serdülő korban lévő diák, akik a fogságban a sanyargatás következtében megbetegedtek s a silány koszt és rossz bánásmód következtében tüdőbajnak vannak kitéve. Méltóztassék Főispán úr odahatni az orosz katonai parancsnokságnál, hogy ezek a fiatal foglyok hazajuthassanak családjukhoz és 1—2 hét szabadidőt engedve nekik arra, hogy testi kondíciójuk rendbe jöhessen s azután ismét besorozhassák őket katonának. Tisztában vagyok azzal, hogy soha senki nem vállalkozott olyan nehéz feladatra, majdnem a lehetetlenre, mint Főispán úr. Az a könnycsepp, mely megbízatása alkalmával szeméből kicsordult, az én szememben zálog arra, hogy a