A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)

DOKUMENTUMOK (1—270.)

és történelemre egyformán, tehát ránk mint népre és mint magyarokra is érvényes és szükségszerű. A felszabaduló erők egy egész világot zúznak össze a reakció minden intézményét elsöprik útjukból és szemtanúi vagyunk, hogy minden erőlködés ellenére egymásután gyűri maga alá mindazt, ami egy újabb világ, egy újabb, magasabb rendű életforma a demokrácia, a többségi uralom kialakulásának áll útjában. Egy betek gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásban végelgyengülésben szenvedő, hosszú történelmi korszak, melynek a fasizmus utolsó gennyes kelevénye volt, elmúlóban van, hogy átadja helyét egy egészségesebb, a kor követelményeinek jobban megfelelő, az egyén és a közönség érdekeit jobban összehangoló, az emberiség fejlődésében haladást jelentő jobb történelmi kor kibontakozásának. A történelemnek, nemcsak a nemzeti, hanem a világtörténelemnek is egy új fejezetéhez érkeztünk. Egy új történelmi korszak küszöbén állunk, mely ha az adott pillanatban még pusztulásnak látszik is, mégis keletkezés, mert mint a természetben semmisem keletkezik semmiből, vagy fordítva, bármisem alakul át semmivé, mégha a megsemmisülésről beszélünk is, úgy a történelemben is minden keletkezés valami előző állapotból jön létre, s minden elmúlás tulajdonképpen egy újabb állapot küszöbe. Nem arról van tehát szó, hogy kulisszák tolódnak csak el a magyar élet színpadán, hogy ugyanazon a színpadon csak a szereplők változnak, hanem arról, hogy ez a színpad maga, a magyar élettel együtt lényegesen átalakuljon. Nem is kormány változásról! A történelmet mozgató erők nem pihenőre küldik a nyilasokat — a magyar történelmi színpad förtelmes figuráit, — hogy egy idő múlva azokkal együtt térjenek vissza, akik helyüket előmelegítették és őket uralomra segítették, — hanem végleg lehetetlenné teszik, évszázadokra kihatóan érvényesülő tendenciájukkal, hogy azok és elődeik valaha is visszatérhessenek. A régi életformákkal szemben álló törekvések Magyarországon immár harmadszor, 1848-ban, 1918-ban. és most 1945-ben, ezúttal nem elszigetelten, hanem az egész világot átfogó történelmi folyamat megnyilvánulásaként, a végleges diadal minden biztosítékával jutottak érvényesüléshez, hogy megszabadítsák a magyarságot azoktól a bilincsektől, melyek nemcsak kezeit, hanem szellemét és akaratát is gúzsba kötötték. Hogy véget vessenek egyszersmindenkorra annak az ostoba rágalomnak, hogy Magyarországot csak a kiválasztottak, fejbólintó Jánosok és dzsentrik kormányozhatják, mert a népet politikai éretlensége erre egyáltalában nem qualifikálhatja. A bekövetkezett változás ezekszerint nem felszínes, hanem forradalmi — annak külsőségei nélkül oly eszmék diadala, melyek a magyarság, de általában az emberiség életének holnapjait, mint egyedül észszerű és egyedül emberhez méltó elgondolások, igazgatni fogják. Nem hetekre — udvarias modorom ellenére kénytelen vagyok hideg zuhanyt ereszteni azok nyakába, akik kifelé ugyan demokraták, de azt remélik, sőt megvannak győződve, hogy pár hét, esetleg pár hónap múlva, minden a régi kerékvágásba zökken vissza — nem. uraim: a történelem több ezeréves korszaka zárul le most, és egy többezer esztendővel kecsegtető újabb korszaka veszi kezdetét. Nyilasok, reakciósok és azok nyílt vagy titkos barátai és imádói nélkül. Esetleg nélkülem is — mert hisz főispánok jönnek és mennek — de semmiesetre sem azon szellemiség és szellemiség és akarat irányítása nélkül, melyet a demokratikus magyar kormány, s ennek megbízásából én is képviselek.