Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VARGHA DEZSŐ: Pécs thj. város szegénysegélyezési tevékenysége a Dunántúl című napilap tükrében 1929-1944

horszky József apát-plébános összegezte az eredményeket. A gyűlés végén elnök­nek választották meg Denkinger Józsefet, alelnöknek pedig Stirling Ödönt, akik a jótékonykodásban a legtöbbet tették. 24 A városban működő egyházi szervezetek szintén tevékenységük homlokterébe állították a segélyezést, anyagi lehetőségeik azonban végesek voltak. A Pécs-Szi­geti Külvárosi Plébánia tevékenységi területén a szegénygondozás munkáját a ferencrendi harmadik rendbeli nővérek végezték. A közel 120 családot — amely 300—320 személyt jelentett - gondozó plébánia az adományokat a templomi és a hívek természetbeni adományaiból nyerték. Az 1931/32-es nehéz tél azonban pró­bára tette ezen külváros híveinek a teherbíró képességét, ezért kevesebb adomány folyt be ekkor, minthogy azzal az itt élő szegényeken segíteni tudtak volna. Ezért fordultak 1931. december 16-án a város hatóságához azzal a kéréssel, hogy segítse őket. Kérésük egy részét pénzzel meg tudták vásárolni, a másik részét pe­dig ajándékba kérték. Az előbbit a 40 q aprított tűzifa, a 4 q burgonya, a 2 q. főzőliszt, a 30 kg cukor, a 30 kg zsír, a 150 liter tej, az 50 csomag dohány jelen­tette, míg az utóbbiban 40 q aprított tűzifa, 30 kg zsír, 30 kg cukor, 150 db mosdó­szappan, 20 pár férfi- és 30 pár női cipő szerepelt. A város hatósága — a jó ügy érdekében - teljesítette a kérést, és Kiss Szaléz Páternek a kért mennyiséget ki­adta. 25 Az egyházi szervezetek közül ebben az időben a Szociális Misszió Pécsi Szer­vezete járt az élen a segélyezésben, ezért a tevékenységével külön is foglalkozunk. A Szociális Misszió Pécsi Szervezete szegény segélyezése A misszió széles körű karitatív, szociális és kulturális munkát végzett. Az 1929. november 18-i évi rendes közgyűlésén — amelyet a Káptalan u. 2. szám alatt lévő helyiségük dísztermében tartottak — számot adtak az elmúlt év munkájáról. Marti­novich Ernőné elnöknő megnyitóját követően Gyarmathy Miklósné olvasta föl titkári jelentését. Ebből kitűnt, hogy a szervezet 9 szakosztállyal működött. A Budai Külvárosi Asszonyszövetséget Kokas Ilona, a Katolikus Anyák Körét Kassay Árpádné, a Beteglátogató Szakosztályt Gyarmathy Miklósné, a Fog házmissziót Jantsits Lajosné, majd özv. Wagner Béláné, az ínsége­sek Perselygyűjtő Szakosztályát özv. Holly Frencné, a Szegénygondozó Szakosztályt Pilch Andorné és Borsy Jenőné, a Telepbizottságot Mattyasovszky-Zsolnay Margit, a Zita Kört Kvassay Arpádné, a Leánykiházasító Szakosztályt Zwingler Ferencné vezette. Ezen szakosztályok nevei is meghatározták tevékenységük körét. 1928-ban ünnepelte a helyi szervezet fönnállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból elhatározták, hogy névadójuk, Prohászka Ottokár püspök emlékének áldozva egy róla elnevezett otthont létesítenek, ahova - fogalmazásuk szerint ­„elhagyott úrinők" kerülnek beutalásra. Az 1929-es eredményeket számbavéve is­mertették, hogy ez az otthon - szerény keretek között ugyan, de - létrejött. Elha­tározták még, hogy küzdenek a fölösleges fényűzés ellen, és külföldi áruk helyett magyar árut vásárolnak. Ezért december 1-jén vásárt rendeztek, amelyen a magyar táj jellegzetes népművészeti termékeit vonultatták föl. Harmadik tervüket a következő szavakkal ismertették: 24 Dunántúl, 1930. január 29. 5. p. 25 BML Pécs thj. város Tanácsának iratai 36 041/1932. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom