Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában
utaltam a politikai állásfoglalásra, mert nem tartottam összeegyeztethetőnek egyesületi mozgalmunk céljaival. Küzdöttem a sajtóban, politikai gyűléseken a szabad titkos válsztójogért, a Szabad Szóban, a Kis Újságban kiálltam Nagy Ferenc és Kovács Béla képviselőjelöltsége mellett, de aranykalászos mozgalmunkat egy szóval sem hoztam kapcsolatba ezzel. Perr Viktorral sok gyűlésen szerepeltem a szentlőrinci választókerületben, a parasztok lelkesen fogadtak bennünket. Ellenfele Bognár Gyula, korábban szentlőrinci főszolgabíró volt, őmellette állt ki Pekori József. Perr Viktor győzelme biztosnak látszott. Azonban a közigazgatás és a kormányzat szokásos raffinériája és könyörtelen nyomása révén Bognár Gyula lett a képviselő, csekély 45 „szótöbbséggel". Perr Viktorral összegyűjtöttük a meghamisított választási adatokat és átadtuk Albrecht Ferenc dr. 116 petíciós ügyvédünknek. Nem volt kétségünk a petíció sikerében, de itt is csalódtunk, mert a bírói ítélet a választás tisztasága elleni panaszainkat „alaki okból, érdemi vizsgálat nélkül" utasította vissza. Egy egész község kisgazdapárti szavazatait kicserélték a Hegyháti (ma: sásdi) járásban. A Közigazgatási Bíróság nem adott helyt a panasznak. Számos más mellett. A kormánypárt vazallusai ujjongtak. Pekori József cikket írt a Baranyában: „Választások után" címmel. (1939. június 10.) Idézek: „A választások után határtalan örömmel és nagy büszkeséggel nézzük az eredményeket, mint a magyar feltámadás legbiztosabb előfeltételét... Kiléptem a Független Kisgazdapártból... elhagytuk a süllyedő hajót... álljuk a sarat és nem számít a gúny, mely még ma is megnyilatkozik. Emlékeztek-e Ti többiek arra a kijelentésemre: »Korai az ítélkezés, engem az idő igazolni fog és a magyar falu népe«... Az ítélet igazságos... a magyar kormány építő munkája lesz a nélkülözők, a kenyeret kérők, a dolgozni akarók mentsvára... nem bántam meg, hogy új útra tértem." Rövid levelet írtam neki: „Bakonya, 1939. június 12. Kedves Jóskáml A választás elmúlt, — meglepetéseket hozott, kellemeseket vagy rosszakat, azt a jövő fogja igazolni. Nem is akartam ebben a tárgyban írni, de tegnap kezembe került a Baranya száma és a Te cikked. Úgy éreztem, írnom kellett, mert szinte fizikai fájdalmat éreztem. Irok egy levelezőlapon, szegények vagyunk, takarékosság nem árt. Először is: Te és a Baranya együtt, azok után a kijelentések után, amiket hajdan tettél!! Másodszor: ezeket írod bevezetőül: »A választások után határtalan örömmel és nagy büszkeséggel nézzük az eredményeket...« Jóskám, nem tudod, hogy minek örülsz. Persze, most országos vonatkozásra gondolok és nem a szentlőrinci eredményre. Nagy-nagy tragédia van a kormány választási politikája mögött. Egyébként fáj a hang, amelyen megszólaltál a Baranyá-ban. Megőrzöm, lehet, hogy egykoron szelíden elbeszélgetünk róla, amikor »az idő igazolni fog« eredményeket. Szervusz, Jóskám, Isten legyen Mindnyájunkkal, magyarokkal. üdvözlöm kedves Családodat, Téged paraszttestvéri szeretettel köszönt: Vörös Vince." Az újság ma is megvan. Persze, azóta megöregedtünk, a világunk nagyot változott, a sorsunk közös, mint volt egykoron, s jóbarátok vagyunk. De nézzük csak a választások utáni mozgalmi helyzetünket. Több helyre, így hozzám is, meghívó levél érkezett, alig egy-két héttel a csúnya politikai fordulatok után, Balázs Sándortól, hogy aranykalászos „ügyünk" megbeszélése végett legyek nála. Balázs — jóbarátom - segíteni igyekezett, de ez a lépése meggondolatlan volt, nem látta át a lezajlott eseményeket. Balázs meg116 Albrecht Ferenc dr. — ügyvéd, a Független Kisgazdapárt országos ügyésze, ő vezette az 1939-es képviselőválasztások kisgazdapárti petíciós ügyeit.
