Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

Járás saját költségén Lovas 2-3000 forint 1-2000 forint Gyalogos saját állami költségen Helyettes lovas gyalogos pécsi 2 , _ 1 25 25 5 hegyháti 1 — — — 20 1 1 szentlőrinci 2 — — — 79 2 1 siklósi — — — — 7 2 — mohácsi — — — — 13 2 6 báránya vári — — — — 7 — — összesen : 5 — 1 — 151 32 13 Táblázatunkból világosan kitűnik, hogy a baranyai nemesi felkelők közel 3/4 részének jövedelme a - megállapított - létminimum alatt volt, ismereteink szerint meg sem közelTtette azt. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a megye 38 „tehetős" nemese közül csupán hatot találunk a személyesen felkelők sorában. Még mielőtt bárki arra a kézenfekvő következtetésre jutna, hogy a vagyonosok kivonták magukat a számukra kínos teher alól, gyorsan megjegyezzük, hogy - a korábban részletezett mentesség folytán - törvényesen maradtak a felkelés keretein kívül. Körükben ott találhatjuk a pécsi klérus vezetőit, élükön Király József püspökkel és a kanonokokkal, valamint a megye vezető tisztviselőit, a fő- és alispánt (Végh István, Kajdacsy Antal), továbbá élemedett táblabírákat és uradalmi tisztségviselőket. A saját költségen felkelő 5 lovas kivétel nélkül a megye kisszámú jómódú középbirtokosságából került ki, név szerint: Sauska Ferenc és Keresztély, Jeszenszky Imre, Mihálovics Lajos és Tanyi Mihály.^ Az első szemle valójában a felkelők alkalmasságának és tényleges létszámának megállapítására, az összeírások kontrollálására szolgált. A mustráló választmány munkája végeztével beszámolt a megyegyűlésnek a szemle eredményéről, a nádor számára szükséges kimutatás felterjesztését azonban még jó ideig halogatták. 1809. március 3-án az uralkodó utasította József nádort és az esztergomi érseket, hogy személyesen végigjárva a vármegyéket — előbbi a Dunán- és Tiszántúli, utóbbi a Dunán, illetve Tiszán innenieket - a „tehetősebb és bővebb értékű Polgárokat" nagyobb áldozatvállalásra ösztönözzék. A nádor és az érsek agitációs kőrútjukon azon voltak, hogy a vármegyék törvényes kötelezettségükön kívül elsősorban lovasságot állítsanak ki. A nádor korteshadjárátát Vas megyében kezdte (március 4.), majd Veszprémbe (március 7.) látogatott, Szatmárban is megfordult (március 27.), Somogyba, Tolnába és Baranyába viszont nem jutott el, pedig e megyékben is helyük lett volna a lelkesítő szavaknak.

57 Baranyában az éppen ez idő tájt Bécsbe érkező bizalmas jelentés szerint a hangulat az inszurrekcióval szemben kedvezőtlen volt,

58 s Tolnát sem vetette szét a lelkesedés.

59 56 L Inszurgensek névjegyzéke. BML IV. 5. PDi. 1809. 57 Domanovszky: JNÉ, 1/2. 227-229. 58 Uő.: JNI, III. 389. 59 Horváth Árpád: Tolna vármegye és az utolsó nemesi felkelés. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből III. (Szerk.: Puskás Attila.) Szekszárd, 1972. 105.