Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

mindenekelőtt a költségek előteremtése, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az év végén a főispán (Végh István) szokásától eltérően, személyesen látogatott a megyébe, hogy a törvények végrehajtására buzdítson. A megye ekkor, 1808. december 20-án foglalkozott érdemben először a nemesi felkeléssel. Kajdacsy alispánnal az élén, külön választmány alakult, amely szinte a teljes megyei tisztikart magába foglalta. Haladéktalanul elrendelték a nemesek járásonkénti összeírását.

49 Az összeírás mechanizmusát az ugyancsak már említett törvény rögzítette. A megyében élő összes kiváltságost, természetes és jogi személyt, nyilvántartásba kellett venni, mégpedig a fegyverfoghatóság részletesen megfogalmazott szempontjait szem előtt tartva. A nemes családok, továbbá az egyházi személyek egyetemére kiterjedő aprólékos, felelősségteljes munka a főszolgabírók irányításával zajlott és a járási összesítések beterjesztésével zárult. Az összeírás lebonyolítása mintegy 4-5 hetet vett igénybe, s még januárban mind a 6 járásban befejeződött.

50 Az összeírások nem pusztán névsorok, hanem olyan lajstromok, amelyek helységenként tartalmazták minden 18. életévét betöltött nemes férfi életkorát, családi és egészségi állapotát, gyermekei számát (helyenként nevét és korát), s egyéb személyét illető, illetve a hadra kelés szempontjából fontos észrevételeket. A nők közül csak a családfők kerültek fel a lajstromokra, a gyermekeknél a nagykorú fiúk név szerint, a kisebbek csak számukban szerepeltek. Az „észrevételek" rovat általában a felkelésre kötelezettek nevét, illetve - a felkelési törvény vonatkozó előírásai szerint - a mentesség okát tartalmazták.

51 Az uralkodói sürgetés (február 19.) ellenére a járási összeírások összegező áttekintésére csak a március 7-i közgyűlésen került sor,

52 melyben nyilvánvalóan a megyére kivetett újonclétszám (510 fő) kiállítása játszott főként szerepet. Miután - a későbbiekben részletesen tárgyalandó - felkelési alkalmasságról képet nyert a megye vezetése, az első szemle (lustra) lebonyolítása került napirendre. A körültekintő szervezés a szemlehelyek és az időpont kiválasztásában is megnyilvánult. Szem előtt tartva a törvény előírását (1808 : 3. tc. 3. §), miszerint hogy a szemle alá veendők lehetőleg ne terheltessenek meg több mint három órai utazással, s ugyanazon egy helyre való népesebb csődület ne szolgáljon az ellátás akadályául . ..", szemlehelyekül Sásdot, Hosszúhetényt, Mohácsot, Siklóst, Szentlőrincet és Baranyavárt jelölték ki. A szemle március 10-26. között került lebonyolításra. A szemlebizottságok - az összeírás segítségével - a „hadköteleseket", illetve körülményeiket egyenként megvizsgálva állapították meg, hogy ki tartozik személyesen részt venni, és kinek kell helyettest állítania. Az is megállapítást nyert, hogy a katonáskodásra kijelöltek közül - a vagyoni helyzet függvényeként - ki melyik fegyvernemhez kerül, továbbá, hogy a felkelés költségeiből ki milyen arányban részesedik. A magyar nemesség túlnyomó része ugyanis - a köztudattal ellentétben ekkorra már szerény anyagi lehetőségei folytán képtelen volt saját költségén felszerelkezni. Az 1808. évi országgyűlés számolva ezzel, bizonyos létminimumot és f BML Kgy.jkv. 1808. dec. 20-i ülés 862. p. 50 Odor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében. Levéltári Szemle, 1986. 3. sz. 26-43. 51 Uő.: Az 1809. évi nemesi összeírás forrásértéke, felhasználásának lehetőségei. In: Rendi társadalom - Polgári társadalom I. Salgótarján, 1987. 111-124., Mintaként a szentlőrinci járás nemesi összeírását közöljük. Lásd az 1. sz. mellékletet. 52 BML Kgy.jkv. 1809. márc. 7-i ülés (151-152. p.).