Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

Az ilyen milíciaszerű had, amelyet csak akkor lehetett fegyverbe hívni, amikor az ellenség az ország határainál állott, az állandó, hivatásos hadseregek kifejlődésével, katonai szempontból szinte tökéletesen elveszítette értékét. A viszonylag békés 18. században több mint fél évszázadig nem szólították hadba a nemeseket. Igy a nemesség élvezte a nyugalmát; adót nem fizetett, katonáskodnia nem kellett, sőt még a hagyományos évenkénti fegyvergyakorlatra sem kényszerült kiállni. A bécsi udvar sem erőltette az inszurrekció korszerűsítését. Történtek ugyan kísérletek az uralkodók (Mária Terézia és II. József) részéről, hogy e „haszontalan kötelezettséget", a nemesi privilégiumok zálogát képező „véradót" nemes csengésű aranyra, tényleges adóra változtassák, azonban e törekvések rendre meghiúsultak a kiváltságőrzés bűvkörében mozgó nemesség ellenállásán.

16 A napóleoni háborúk kihívása A 18. század utolsó évtizedében, a polgári forradalom nyomán kibontakozó európai francia hegemóniatörekvések, melyeket Bonaparte Napóleon testesített meg és vitt átmenetileg diadalra, több mint két évtizeden át csaknem megszakítás nélküli háborúk színterévé tették Európát. Angliát, Skandináviát és a még török uralom alatt álló balkáni területeket kivéve, a földrész egyetlen állama sem maradt mentes attól, hogy valamely részében időlegesen hadszíntérré ne váljék.

17 A Habsburg Birodalom az 1792. április 20-i francia hadüzenettől kezdve szinte szakadatlanul háborúban állt a francia köztársasággal, majd a császársággal. A Franciaország ellen sorra megalakuló katonai szövetségi rendszerek (koalíciók) háborúi - az 1797-ben befejeződő első, az 1799-1802. évi második, az 1805. évi harmadik és az 1806-1807. évi negyedik koalíciós háború - rendre a franciák győzelmével értek véget. A kezdeményező Habsburg Birodalom - a negyedik kivételével mindegyik koalíciónak tagja volt - súlyos katonai és politikai vereséggel került ki e háborúkból.

18 Az 1805. december 26-án megkötött pozsonyi békével - 1006 évi fennállás után - megszűnt a Német-Római Császárság, s /. Ferenc ezentúl kénytelen volt beérni az „Ausztria örökös császára" címmel, melyet egyébként még 1804. augusztus 11-én vett fel. A francia háborúk példátlan erőfeszítéseket követeltek a hatalma alapjaiban veszélyeztetett bécsi udvartól. A Habsburgok és a magyar nemesség szövetsége szükségszerűen teremtődött meg: a francia eszmék, a kiváltságok eltörlésével és a társadalom polgári átalakulásának hirdetésével, trónt és előjogokat egyaránt fenyegettek.

19 A hatalmas anyagi és véráldozattal járó sorozatos küzdelemből 16 ódor Imre: „A vérrel adózás illúziója". Levéltári Közlemények, 1987. (1-2.) 161-175. 17 V. ö. Vörös Károly: A magyar nemesi felkelés a napóleoni háborúk korában. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve (VII.) 1981. 93. 18 V. ö. Veress D. Csaba: Napóleon hadai Magyarországon. Bp. 1987. 7. 19 A „Habsburgok és a magyar nemesség szövetsége" ugyanakkor számos ellentmondást, lásd - többek között — a kereskedelempolitikai, majd pénzügyi, ill. az osztrák császári cím felvételével kapcsolatos államjogi vitákat az országgyűléseken, továbbá a hadkiegészítés realizálásának nehézségeit stb. Magáról a tendenciáról lásd Grünwald Béla: A régi Magyarország (1711-1825). Bp. 1910. 70. Az egykorú közvélemény rezdüléseit is érzékelteti, s a közeledés okait elemzi Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország. Bp. 1977. 80—156.