Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

BARANYA MEGYE ÉS A NAPÓLEONI HÁBORÚK KORI NEMESI FELKELÉSEK ÓDOR IMRE Egy hadszervezési paradoxon a 18. századi Magyarországon A magyar nemesség személyes katonáskodási kötelezettsége egészen az államszervezés koráig nyúlik vissza. A nemesi felkelés (generalis exercitus, insurrectio) első említése az 1222. évi Aranybullában és annak 1231. évi megújításában történik.

1 Noha e törvények már az országvédelemre hadba hívható inszurgensek kötelezettségeinek szabályozásán túl - a későbbiekben gyakorlattá váló - helyettesállításról és a szegény nemesek mentességéről is rendelkeztek, mégis a nemesség éppen hadkötelezettségére hivatkozva egészen 1848-ig megőrizte privilégiumait. Nemesi felkelés és adómentesség összefonódásának megannyi bizonyítéka éppúgy nyomon követhető törvényeinkben, mint a nemesi felkelők harcértékének devalválódása. A nemesség általános felkelése már a tatárjárás idején sem mutatkozott alkalmas harci eszköznek, az Anjouk még alkalmazták ugyan, de gyakorlatilag beépült a banderiális hadrendszerbe, illetve fokozatosan csak annak kiegészítésére szolgált.

2 Jelentősége a magyar hadszervezetben a nem nemesek térnyerésével méginkább csökkent. Elégtelensége a török támadásoktól kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált. A telekkatonaság rendszerével (Zsigmond, 1435. évi I. dekrétum) s méginkább a zsoldos hadseregek színre lépésével teljesen háttérbe szorult.

3 A korabeli jellemzés szerint „...a nemesség fölkelése oly hanyag, oly rendetlen lőn, hogy a szegényebbek közül sokan fegyvertelenül, egyedül botokkal kezökben szoktak a táborban megjelenni."

4 Középkori szerepét a három részre szakadt országban még kevésbé nyerhette vissza, elavult fegyverzete, nehézkes szerveződése folytán az idegen katonaság lényegesen, de még a „vitézlő rend" is jóval felülmúlta. A 16. század közepén nagy jelentőségű hadkiegészítési, hadszervezési reformok kerültek bevezetésre, melyek az inszurrekciót is érintették. Az ország 4 főkapitányságra történő felosztása a területi (Dunán inneni, Dunántúli, Tiszán inneni, Tiszántúli kerület) szerveződés keretét képezve (1555:1. te), jelentékenyen megnövelte a megyék szerepét a nemesi felkelés szervezésében.

5 Erre az időszakra tehető az ún. általános / 1 1222: 7. te, ill. 1231: 15., 16. tc. 2 Szederkényi Nándor: A magyar hadi intézmény történeti és közjogi megvilágításban. Bp. 1896. 43—44., Erdélyi Gyula: A magyarok hadi szervezete és hadvezetési művészete ezer éven át. Bp. 1942. 101-105. 3 Borosy András: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. Bp. 1971. 9-10., Erdélyi: im. 109-113. 4 Idézi: Horváth Mihály: A magyar honvédelem történeti vázlata. In: H. M.: Kisebb történeti munkái. Pest, 1868. I. 178. 5 Szederkényi: i. m. 84-85.