Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - KISS Z. GÉZA: Úriszéki adalékok a vajszlói uradalom jobbágyainak mindennapjaihoz

A zsákmányoló tevékenységet folytató emberről gyakran olvashatunk néprajzi munkákban

11

. Itt most a gazdálkodó embert hívjuk elő a múlt homályából, amint rétjét tisztítja, földjét, kertjét műveli, vagy állatainak biztosít takarmányt, gyakran a közösségi érdekek felborításával. A legelő szabad füve mellett a 19. század elejére már fontos szerephez jutott a rétek szénája. Cserébe nyert darabka rétje használhatóvá tételéről írja Kan János vajszlói jobbágy: „a sűrűt belőlle mennyire lehetett ki irtogattam, a sok régi túrásokat ahhoz készített Baránnával, az ökreimnek nagy hurczolásával elteregettem és legalább 15 nap számi munkát tettem benne."

12 Metskei Dávid meg János pedig azt mondja el nekünk, hogy a hiricsi út, meg a szántóföldek között fekvő „kaszálló réttyük"-et a kártól 252 a 1/6 öles jó sánccal vették körül, melynek tetejébe fűzfákat ültetve, eleven sövényt csináltak a rétnek. A míves leírást annak köszönhetjük, hogy az 1811. évi földméréskor másnak esett a rét, s az új tulajdonosok Puíló János, meg Tóth Dávid, nem voltak hajlandók a megítélt munkadíjat sem megfizetni.

13 A 18-19. század fordulójának mérnöki felmérései kialakították a telekrendszert, illetve a nyomásos gazdálkodás kereteit, meghatározták a szántók, rétek arányát, mennyiségét. A szabad határhasználat gyakorlatának beidegződése és a népesség gyarapodása azonban szüntelenül megkérdőjelezték a termelés új rendjét. Ennek az ismert konfliktushelyzetnek a következményei nem egyszer igényeltek megyei, sőt helytartótanácsi állásfoglalást, mi itt forrásaink felhasználásával megkíséreljük megérteni a nehéz körülmények közé jutott vajszlói polgárt. Itt van előttünk Vajszló, Hidvég, Sámod közös kérvénye, amely abból a tételből kiindulva, hogy ,,A népnek szaporodása a szükséget is neveli, szaporittya" és iparkodásra indítja a földművelőt, jogosnak és természetesnek tartja, hogy a rétek dombosabb részeit a jobbágyok kukoricával, de leggyakrabban zabbal, valamint rostnövényekkel vetik be. A zab mellett azzal érvelnek, hogy annak szalmája, mint takarmány megközelíti a szénáét, „. . . szeme pedig legkönnyebb számlálás szerint hatszor-hétszer föilül múlja annak értékit." így tudtuk meg azt is, hogy „szűk széna idejében" lovak, ökrök, tehenek táplálására használják a krumplit, amely a megművelt terület hasznát a zabhoz hasonló mértékben többszörözi meg. A rétbe való krumplivetés a tilalmak

14 ellenére még 14 évvel később is eleven gyakorlat. Gyűjteményünkben pecsétes írással igazolja a vajszlói bíró és három esküdtje, hogy Tóthfalusi Ferenc „Láz nevezetű Saroki réttye helyében kolompért vetett légyen."

15 És, hogy nem egyszerűen a szűzföld termőerejének kizsákmányolásáról van szó, azt bizonyítja az ormánsági iratanyagban meglehetősen ritka információ, amely szerint vajszlói Fekete Samu a földjeire hordott 30 szekér trágyáért, szekerét 9 forinttal számítván, 1829-ben 4 forint 30 krajcárt fizetett váltóban.

16 Folytatván a községek állásfoglalását tartalmazó kérvény ismertetését, szembe találjuk magunkat a törvény által rögzített úrbéres földerület statikus és a népességszaporulat dinamikus voltából adódó gondokkal is. Naszvadi nótárius - a kérvény fogalmazója - a reá jellemző racionalitással írja: „amint elszaporodtunk, 11 Kiss Géza (kákicsi): Ormányság 1937. 55-62 és Zentai János: Egy letűnt életforma képviselője az Ormánságban. Janus Pannonius Múzeum Évk. 1965. 181-205. 12 BML PAK VU. 89/1809. sz. Kan János kérvénye a tiszttartóhoz. 13 BML PAK VU. Úriszéki ir. 16/1811. A károsultak kérvénye. 14 BML PAK VU. Űriszéki ir. 4/1829. 15 BML PAK VU. Űriszéki ir. A 117/1843. sz. akta melléklete. 18 BML PAK VU. Úriszéki ir. 57/1829. sz. tiszttartói jelentés.