Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században
őrizzék férjükkel együtt a lovakat, a szülőket meg, hogy jobban ellenőrizzék lányaikat. Szakadáton valamikor gyakran előfordult, hogy áldott állapotban lévő anyák abortáltak. Ennek oka az erős kocsirázás és a lovaglás volt; most már nem lehet ilyenről hallani. Legnehezebb volt a babona elleni küzdelmem. Ez ellen minden erőmet latba vetettem. Igen szilárd elvnek számított közöttük az Úr mondása: Mensch hülf dir, so will auch ich dir helfen — ember segíts magadon, akkor én is segítelek. Ebből így érveltek: a babonás imádság gyakran segített, ha tehát segítségre szorulunk, folyamodjunk ehhez az imához. Nem akarták elhinni, hogy az ördögtől nem szabod segítséget kérni. Nem akarták azt sem elfogadni, hogy ilyen démonikus imával azért van összekötve a segítség, mivel mondták ugyan, de Jézus és Mária nevével fohászkodtak. De addig dörögtem, míg föléjük kerekedtem. Minden érvüket megcáfoltam és kimutattam, hogy azok csak ördögi csalások. Mert ha igaz volna, hogy az embernek bármilyen módon szabad magán segítenie, akkor a szegényeknek lopni és rabolni is szabad volna. Volt köztük egy, ti. Horn Vilmos, aki különlegesen archidoctornak — fődoktornak számított. Ennél kora hajnalban napfölkelte előtt kellett megjelenniük, vagy ha valaki személyesen nem mehetett, az ő nevében valakinek képviselnie kellett őt. Ezt gyakran figyelmeztettem. Sokáig eredmény nélkül. Ugyanis azt mondta, ő kitartóan addig könyörög az Úristen szeretetéért, amíg kérése teljesedik. Ellene nagy dolgot eszeltem ki. Magamhoz hívattam és kezébe adtam egy nagy tudományos könyvet, amely erről a tárgyról szólt. Atküldtem a személyzeti lakásrészbe biztatva őt, hogy csak olvassa ő maga, milyen súlyosan tilalmazzák az ilyent. HaI bár soká ült ott, az ámulattói egy szót sem értett meg; szeme is könnyezett, ezért nem is tudott nagyon olvasni. Körülbelül fél óráig hagytam meg csodálkozásában, majd újra magamhoz kértem és megkérdeztem, mit olvasott? Majd saját magam olvastam föl neki. Ennek megtörténte után erősen elhatározta, hogy a jövőben a világért nem fog többé ilyennel foglalkozni. Szentül meg is tartotta. Közben az ördög újra más formát eszelt ki. Azt ti., hogy a beteg gyerekeket vigyék Gyönkre, és ott másvallású asszonyok imádkozzanak fölöttük. Mikor estefelé a templom előtt sétálgattam, néhányszor magam is megfigyeltem, ahogy visszajöttek onnan. Külön beszédben bebizonyítottam, hogy ez az eljárás még helytelenebb. Az átjárkálásnak vége lett. A nagyböjti fegyelem megsértése ellen így küzdöttem: ha valaki rossz akaratúan szegte meg a böjtöt, annak más napon kellett azt pótolnia, ráböjtölnie, penitenciából. Következő év ötvened vasárnapján az volt a beszédtéma, hogy a böjt megszegőit nem fogom húsvéti áldozáshoz bocsátani. Ezt hallva megrettentek: aki tavaly a böjt megszegését gyónta meg, annak rá kellett böjtölnie, most még szigorúbban kezel bennünket - mondogatták. Igy arra törekedtek, hogy alkalmazkodjanak az egyház böjti szelleméhez. Ugyanígy igyekeztem az ifjúság éjjeli csavargásait is megfékezni. Elégtételül több böjtöt szabtam ki rájuk: ettől megrettentek. A lányokat így tartottam vissza a vasár- és ünnepnapi túlsók tánctól: kihirdettem, hogy ilyenek nem készíthetnek körmenet alkalmával koszorút a zászlókra. Ha valamelyik mégis közéjük merészkedne, annak koszorúját elszaggatom és a templomból kidobom. Azonban csak egy akadt, aki mindenestül lemondott a táncról. Ez az egy nem is tudott a többitől békében megmaradni. Kinevették úgy, hogy ő is abbahagyta a koszorúfonást. A berényi lányokkal kapcsolatban következőt gondoltam ki: ezeknél szokásban volt, hogy körmenetek alkalmával Szűz Mária szobrát is körülhordozzák. Megmondtam nekik, Szűz Mária nem kívánja körülhordozását olyanoktól, akik a kocsmában részeg fiúkkal és férfiakkal profanizálják az ünnepnapot. Válasszanak tehát: Szűz Mária vagy gyalázatos emberek társasága kell-e nekik? Ha őt válsztják, kerüljék a kocsmát, ha meg ezeket, akkor a jövőben nem engedhető meg nekik a szobor körmenetben való körülhordozása. A táncot választották. Többé nem engedtem meg, hogy a szobrot a templomból kihozzák. A szakadátiak egy másik visszaélése ellen is sokat erőlködtem. Mivel a templom búcsúja (szent Miklós ünnepe) már adventbe esik, ilyenkor már tilos a táncmulatság. Ezért régebben a szent Márton után következő vasárnapot tették meg „Kirmes" = őszi búcsú napjának, 69 azaz ezen a napon tartottak táncmulatságot, kár69 Érdekes tény, hogy a templomokat nagyrészt őszi időre eső szenteknek szentelték. Ha meg tavasszal vagy nyáron van a templom búcsúja, ősszel — terménybetakarítás után — mégegyszer tartanak búcsúnapot. Utóbbi azután nagyrészt a szórakozásé.