Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században
Szemelvények a falusi élet hétköznapjaira vonatkozó följegyzéseiből Elöljáróban néhány szót a plébániatörténetről. Nagyabb egységek (vármegyék, országrészek stb.) történetének megírásához sok részletkérdés tisztázása szükséges. Törvények, rendeletek kibocsátása még nem jelenti azok azonnali megvalósítását és megvalósulását. Mai kulturális, szociális stb. helyzetünket akkor értjük meg megfelelően, ha azt korábbi állapotában is ismerjük és kialakulását, fejlődését nyomon követjük. Mindinkább rendezetté, széppé váló falvaink, korszerű iskoláink, könyvtáraink, szociális otthonaink és másfajta kultúrintézményeink értéke akkor tűnik ki, ha azt az állapotot is ismerjük, amikor még nem voltak, majd eredetüket és fejlődésüket is figyelemmel kísérjük. Könnyebbé vált mai életünket - amelyet, mivel már megszoktuk, természetesnek találunk - akkor értékeljük kellőképpen, ha régebbi generációk nélkülözéseivel, küzdelmeivel, sokkal nehezebb életével hasonlítjuk össze. Míg a részleteket nem ismerjük, csak a történelemkönyvek summázott előadásában láthatjuk a múltat. Ha azonban egy-egy falu, egy-egy intézmény, egy-egy eszme vagy fontosabb személy történetén keresztül figyeljük a kialakulást, a megerősödést, még ha az tele van is bukásokkal, visszaesésekkel, megállapíthatjuk, hogy az előrehaladást semmi sem tudja tartósan megakadályozni. Ebben a vonatkozásban a történészek - egyháziak, világiak egyaránt - még nem eléggé ismerték föl a plébániák házi történetének fontos szerepét. E krónikák írását kezdettől kötelezően előírták. Ha csak kevesen voltak is, akik eleget tettek e kötelességüknek — olyanok készítették e föl jegyzéseket, akik a nép hétköznapjainak szemlélői, részvevői, egy rendelet vagy törvény kihirdetői, egy-egy intézmény megalapítói, vezetői, segítői voltak. Mivel e följegyzéseket nem ellenőrizték régebbi időkben, azért őszinték, nem szépítették őket, hanem általában reális képet adnak a falu, az intézmény életéről, az eszme térhódításáról vagy visszafejlődéséről. Az ún. canonica visitatiok = egyházlátogatási jegyzőkönyvek már szerephez jutottak a ,,Baranyai Helytörténetírás"-ban. A plébániatörténetek ezek kiegészítői, magyarázói, sőt nem egyszer reálisabban rajzolják meg a valóságot. 1971-es Evkönyvünkben Petrovich Ede kitűnő tanulmánya összefoglaló képet ad megyénk 18. századi iskoláiról, de hogy részletesen milyen volt az iskola, a tanítás, a tankönyv, a berendezés stb., azt a plébániatörténetek nélkül nem lehet bemutatni. E krónikák több esetben a falvak kialakulásáról is fölvilágosítást adnak, hogy csak egy példát említsünk Rácz(Erdős)mecske esetében, ahol többek között egy olyan haramiavezér tevékenységéről olvashatunk, akiről az Országos Levéltár egy irata hasonló vonatkozásban tudósít. 60 E plébániatörténetekben éppen ezért nemcsak a hitélettel szorosan összefüggő adatok találhatók, hanem sokszor egészen profán vonatkozásúak, mint pl. egy tűzoltófecskendő beszerzése, tűzoltóegyesület megalakulása, amelyet más forrásokban talán nem is találhatunk meg. 61 E krónikák következő korok papjai-számára akarták a nép könnyebb megismerését lehetővé tenni. Becsületes szándék vezette az írókat, mégsem tagadható, hogy néha e följegyzések szubjektív érzelmek hatása alatt jöttek létre. Azt sem szabad felejtenünk, hogy a negatív tartalmú történések sokszor mélyebb nyomot hagynak a szemlélőben, részvevőben, vezető személyben, mint a pozitívak. A mi 60 Erdős (Ratz) mecskei pJ. tört. 1. o. és Orsz. Lvt. Magy. Kanv. A 32: Litterae privatorum, R. sz. 8. fol 142—147. Utóbbi Holovics Flórián szíves közlése. A haramiavezér neve: Kozleder. 61 Bári pl. tört. 71. o.
