Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

pontot vallotta, hogy inkább két nyelven tudó személyt állítsanak be, akkor sokkal kevesebb a költség.

29 A szakadáti iskolára vonatkozólag ezt olvassuk: a gyerekekkel „az iskolában sokat foglalkoztam és nagyon ellenőriztem őket".

30 E működés eredményes volt, mert a fiatalság körében többen voltak, akik a szokásos vasárnapi táncmulatságok helyett a tőle kölcsönzött könyveket olvasták és mikor 1769-ben elbúcsúzott e munkahelyétől, megjegyzi: „Ha tovább is itt maiadtam volna, válogatott könyveket szereztem volna be és kikölcsönöztem volna."

31 Ime az első népkönyvtárnak terve. E kor tanítóinak fizetése igen csekély volt. Winkler hogy segítsen a gödrei tanítón és az nyugodtabban végezhesse a tanítást, Siskovics földesőrnőnél kijárta számára az évi 30 forintos külön segélyt.

32 Bonyhádon pedig „Wirth János nevű tanítómat türelmesen és atyai módon soká oktattam írásra és más a tanító hivatásához szükséges tudományra".

33 Akkoriban jött létre ugyanis a Ratio educationis elveinek megfelelően Pécsett a „normális iskola" 1778-ban. Itt tanított Bachmann János, a későbbi királyi tanfelügyelő, akinél nevezett tanító „képesítést" nyert.

34 Ezzel a tanfelügyelővel került szembe az egész esperesi kerület papsága és fordult orvoslásért a püspöki hatóság közvetítésével a Helytartótanácshoz.

35 A falusi iskola szívügye volt. Mivel a Gödre körül fekvő magyar községekben még nincsen iskola és a gyerekek állatok legeltetésével töltik idejüket, először saját püspökén keresztül, majd saját személyében fordul a legfőbb hatósághoz ebben a nagyfontosságú kérdésben. Baranyában lakó papi személy közbenjárására utasítják Somogy megyét az ügy kivizsgálására. Még jobban mutatja azonban Winkler széles látókörét, hogy közbelépésére mozdította ki a holtpontról a Kaposváron alapítandó gimnázium tervét. A kaposváriak már a 18. sz. 90-es éveitől foglalkoztak ezzel a gondolattal, de anyagiak hiányában a már megindult normális iskola is megszűnt. Különféle kezdeményezések kudarcba fulladtak míg csak meg nem érkezett 1805. március 15-én Win kiérnek a Somogy megyei közgyűléshez intézett levele: „Tisztelt Közgyűlés, Tekintetes Karok és Rendek!... nagy szeretettet viseltetem a kaposváriak iránt és ennek további nyilvánvaló bizonyítékát szeretném adni. Szeretném magam teljesen kimeríteni és Isten segítségében bízva 4000 forintot ajánlok föl azzal a föltétellel, hogy még ebben az évben Mindenszentek ünnepéig keresnek papot, aki a Grammatica-t és a Syntaxis-t tanítja majd... Ha most azonnal nem is lehet papot találni, abba is beleegyezem, hogy ideiglenesen alkalmas, jóerkölcsű világi tanár vegye át e föladatot. Nagyon is jól tudom, hogy nemcsak a kaposváriak, hanem az egész megye szeretné..., hogy Kaposváron iskola létesülne, amelyben gyermekeik kevesebb költséggel végezhetnék el az alsó fokozatot, utána pedig beiratkozhatnának magasabb iskolába és ezáltal a haza hasznos polgáraivá válhatnának. Kérem a Közgyűlést, szíveskedjék tervemet a Helytartótanácsnak fölterjeszteni ..." 23 Uo. 11. o. 30 Uo. 23. o. 31 Uo. 97. o. 32 Gödrei pl. tört. 92. o. 33 Uo. 82. o. 34 A normál iskolára vonatkozik a Baranya Megyei Levéltárban egy nagy iratcsomó. Ennek negyedik osztálya volt a „tanítóképző". Az ország minden részéből jöttek ide „képesítőzni". 35 Bach mann tanfelügyelő Nádasdon a plébános távollétében a községi elöljáróság és a gyerekek előtt méltatlanul nyilatkozott a papságról. Ugyanis a 18. században a tanító még harangozó és sekrestyés is volt. Részletesen hozza az ügyet a mecseknádasdi pléb. történet A 129. jelzés alatt. Villányon pl, csak a 19. sz. második felében választották szét a tanítói állást a harangozó-sekrestyés állástól. Lásd az ottani plb. tört-ben.