Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - RAJCZI PÉTER: A Miasszonyunkról nevezett női Kanonok Rend pécsi róm. kat. tanítónőképző intézetének története 1895-1948

Még 1940-ben megalakul a Diákkaptár, amely különösen nyersanyagok gyűjtésével igyekezett anyagi alapot szerezni további munkájukra. A kor hangulatára jellemző az a határozatuk, 'hogy aki idegen szót használ feleslegesen, az 2 fillért fizet büntetésként. Elhatározták, hogy az így összegyűlt pénzt bankbetétük kamataival együtt egy golyószóró vásárlására fordítják. (Természetesen ez ma már humorosnak tűnő ifjúsági lelkesedésből fakad és golyószóró vásárlására nem került sor.) A tanulók szociális és a honvédelemmel összefüggő hazafias tevékenysége fokozottan előtérbe került 1941 után, amikor Magyarország is belesodródik a pusztító háborúba. Ettől kezdve a tanulók rendszeresen végeznek kórházlátogatásokat, előadásokat tartanak a katonák szórakoztatására a kórházakban, minden belépődíjas elődásuk eredményét ajándékcsomagok készítésére fordítják. A kézimunkaórák is — mint már az első világháború alatt - a harctéren küzdő katonák ellátását szolgálta. A VKM rendelete értelmében az 1941/42-es tanévtől kezdődően a leányiskolák azon osztályaiban, amelyeknek óratervében kézimunka szerepel, hazulról hozott anyagból 1-1 csecsemőkelengyét kellett készíteni, és azt az Országos Egészségvédelmi Szövetséghez eljuttatni. Emellett rendszeresen gyűjtöttek az erdélyi menekültek felsegítésére, valamint az ún. ,,szórvány-magyarság" részére. Ez utóbbiaknak főleg könyveket küldtek. De előtérbe kerül a Leventeleánymozgalom is. Ennek mintája nem a német, hanem inkább a finn szervezet, és célja a szociális munkába való bekapcsolódás. Mivel pedig a jövendő tanítónő a falu ifjúsági vezetője is lesz, a növendékeket is erre igyekeztek képezni. Ezért a tanári kar három tagja részt is vett leventeleány-vezetőképző tanfolyamon. (A leányokkal kapcsolatban nem merülnek fel a vezérkar részéről azok a kifogások, amelyeket a fiúk levente, illetve katonai kiképzésével kapcsolatban hangsúlyoztak. A leányoknál nálunk a fegyveres kiképzésre igény soha nem volt, noha a vezérkar egyik tisztjének tanulmánya leszögezi, hogy „ellenségeink ieghasznavehetőbb és legelszántabb tagjai az orosz ifjúsági szervezetekből veszik utánpótlásukat... Ebben lányok is részt vesznek részben mint segédszolgálatosok, részben mint harcosok.")

58 1943. június 6-án az iskola részt vesz azon a városi ünnepen, amelyen Ange/o Rótta pápai nuncius jelenlétében a város polgármestere mondott felajánló imát. Ange/o Rótta ebből az alkalomból az intézetet is meglátogatta. (Később majd mint a mindvégig Budapesten maradó diplomaták doyenje jelentős szerepet visz az üldözöttek mentésében.) Ugyancsak 1943-ban változás áll be az állami tanügyi felügyelet terén is. Dr. Fodor Ferenc egyetemi tanár, tanker, kir. főigazgató Budapestre kerül, és helyébe Pátos Bernardin ciszt. szerzetes, gimn. igazgatót nevezi ki a kormányzói tankerületi kir. főigazgatóvá. Pálos Bernardin vezeti be azt a gyakorlatot, hogy rendszeresen értekezletet tart az igazgatók részére, és ezeken az értekezleteken a zárda középiskoláinak igazgatói is részt vesznek. Ez egyúttal azt a célt is szolgálta, hogy a tankerület középiskoláinak igazgatói egymást személyesen is megismerve problémáikat együtt megbeszélhessék, és így egyes kérdésekben azonos álláspontot foglaljanak el. Ezeken az igazgatói értekezleteken vezető szerepet töltöttek be a pécsi ciszterci gimnázium (maga a főigazgató is ciszterci volt) és a jezsuiták pécsi Pius gimnáziuma igazgatója. Az ő állásfoglalásuk gyakran iránymutató volt a tankerület és így a zárda középiskoláira. 58 Szurmay vezérkari őrnagy 1943. február 24-én a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban adott szóbeli tájékoztatást egy szűkebb körű tanácskozáson. Ennek alapján kaptak bizalmas utasítást az igazgatók. (A szerző egykorú feljegyzése.)