Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

A főszolgabíró úgy értelmezte ezt a pontot, hogy a békéscsabai gabonapiacon akkor érvényes árak alapján kell megszámítani a gabonaértéket, nem pedig az itteni helyi árakon, ahogy ezt az intéző tette. Ezért jogosnak ítélte meg a fenti összeg, mint különbözet kifizetését. Az intéző fellebbezését az albizottság elfogadva, az elsőfokú hatóság döntésével ellentétesen foglalt állást: „Az intéző és a munkások közt létrejött megegyezés szerint a munkaadó az ott meghatározott 3444,40 korona készpénz összeget fogja a munkásoknak az általuk tényleg learatott aratórész megváltása fejében kifizetni, s mert maguk az aratómunkás megbízottak kívánták munkabérük készpénzben való kifizetését, illetve aratórészük készpénzre való átszámítás melletti kiadását. A munkaadó gazda ezenfelül hajlandónak nyilatkozott annak idején az aratórész gabonának aratók kívánsága esetén Békéscsabára saját költségen való elszállítására, s így az aratómunkásoknak módjukban állott volna részgabonájukat a békéscsabai piacon értékesíteni, tehát azon állításuk, miszerint jogosítva volnának a munkaadótól részgabonájuknak az ottani akkori piaczi ár szerint való megváltását illetve az ekként még előálló többlet megfizetését követelni, meg nem állhat, anyival inkább sem, mert a felebbező azon kifogását, miszerint az általa termelt és az aratómunkások által aratásra elvállalt különböző gabonafajok a békésmegyei gabonaáraknál gyengébb minőségűek s így azokért az ottani gabonapiaczon csak megfelelően alacsonyabb árakat lehet elérni, s aratómunkások is csak alacsonyabb árakat érhettek volna el Békéscsabán azokért — a munkásügyi albizottság a maga részéről is elfogadja s így megállapítja, hogy az aratómunkások jogsérelmet nem szenvedtek akkor, midőn a hivatkozott megegyezés szerinti egyezséget elfogadták s abban az ott megjelölt gabona árak szerinti kielégítésükbe szabad megegyezés mellett belenyugodtak. Minthogy pedig az ezen megegyezés szerinti összeget saját beismerésük szerint teljes egészében megkapták, a felebbezésnek helyt adni, az első fokú véghatározatot megváltoztatni és a munkásokat a fenti előadottak alapján több követelésükkel elutasítani kellett." Az aratómunkások fellebbeztek a földművelésügyi miniszterhez. Az elutasító miniszteri határozatot a Közigazgatási Bizottság december 4-én közölte a főszolgabíróval másolat formájában, azzal az utasítással, hogy értesítse erről az érdekelt feleket." Nemcsak a munkabérek, járandóságok miatt merültek fel problémák a munkaadók és a munkavállalók között. Ezekre az - általunk járulékosnak tartott - ügyekre csak egy példát szeretnénk bemutatni. Az aratási munkákra szerződött munkásokat az aratógazda toborozta és szállította el a munka színhelyére és vissza. Az utazási költségekkel kapcsolatosan merült fel probléma 1898-ban. Votek József szentbenedeki aratógazda 80 ft útiköltség megfizetéséért fordult a hegyháti járás főszolgabírójához Kunfy Adolf vargái földbirtokos ellen. A főszolgabíró meg is ítélte. A földbirtokos fellebbezése folytán a Munkásügyi Albizottság elé került döntésre az ügy. Az albizottsági előadó határozati javaslatának előterjesztésében az elsőfokon hozott döntés elfogadását javasolta. Hinka László bizottsági tag ellenjavaslattal élt. Ezt fogadta el az albizottság és utasította a főszolgabírót az ügy újbóli letárgyalására az érdekelt felek újbóli meghallgatásával.

100 Az 1898: II. tc. nagy hangsúlyt fektetett a munkaadók érdekeinek védelmére. Ezért minden olyan megmozdulást, amely a magasabb munkabérek kiharcolására irányult, illetve a szerződésekben foglalt munkafeltételek megváltoztatását tűzte ki célul - más módon, mint a tárgyalás a munkaadóval - a legsúlyosabb kihágásba ütköző cselekménynek minősítette. 96 3211/1906. kb. 100 7/1898. MAlb. jkv.