Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

is ítélte a részükre járó munkabért. Varga Antal fellebbezett a Munkásügyi Albizottsághoz, amely 1902. december 9-én tárgyalta az ügyet. Az ügy előadója javasolta a főszolgabírói véghatározat megsemmisítését, és hogy a fellebbezőt illetékesség hiánya miatt utasítsák az illetékes elsőfokú hatósághoz. A testület elfogadta az előadó határozati javaslatát, megállapítva a felek elmondása alapján, hogy a szerződés teljesítésének helye a Zala megyei Kálóczfa községhez tartozó Pusztaapáti. Ezért sem a pécsi járás főszolgabírója, sem Baranyavármegye Közigazgatási Bizottsága Munkásügyi Albizottsága nem illetékes az ügy elbírálásában.

84 A már korábban említett Teleki Zsigmond villányi szőlőbirtokos arra kérte a baranyavári járás főszolgabíróját, hogy utasítsa Deli Jánost, Deli Istvánt és Nagy Imrét, hogy 1904. december 31-ig dolgozzanak az ő szőlőbirtokán. A főszolgabíró a kérést elutasította, ellenben kötelezte Teleki Zsigmondot, hogy a munkások béréből visszatartott 40-40 koronát fizesse ki nekik. A tanúként kihallgatott Kiss Vilmosnak pedig 2 korona fuvarköltséget és 8 korona napidíjat térítsen meg. Mindezt 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett. Teleki Zsigmond fellebbezése folytán az albizottság 1905. március 14-én tárgyalta az ügyet. Az albizottság állásfoglalása: Deli Jánosra és Nagy Imrére vonatkoztatva jóváhagyta az elsófokon hozott döntést, míg Deli István esetében arra a megállapítása jutott, hogy mivel a vele kötött munkaszerződés nem az 1898: II. tc. 17. §-án alapult, a rávonatkozó elsőfokú döntés nem érvényes. Megsemmisítendő és rendes bírói útra kell tenni.

85 Az alábbiakban rátérünk a Munkásügyi Albizottság elé tartozó azon konkrét ügyekre, amelyek elbírálásában már hatáskörileg illetékes volt. Több esetben előfordult, hogy a munkásokkal szerződést kötő munkaadók a szerződésben nagyobb terület learatásával biztatták az aratómunkásokat, mint amennyi végül is a valóságban learatásra került. így a munkások jelentős keresettől estek el, mert természetesen a munkaadó csak a learatott terület nagysága arányában akarta a béreket kifizetni. A hátralékos munkabérek kifizetésével, valamint az elmaradt haszonnal kapcsolatos fellebbezések kerültek az albizottság elé. 1898. december 30-án a hegyháti járás főszolgabírója elutasította Votek Józsefet és társait a learatott terület helytelen számítására alapozott munkabér-követelésükkel, de Kunfi Adolf munkaadót kötelezte a munkások részére 159,64 ft hátralékos munkabér megfizetésére 48 óra alatt, közigazgatási végrehajtás terhe mellett. A panaszos munkásokat pedig kötelezte 85,36 ft eljárási költség 14 nap alatti megfizetésére, szintén közigazgatási végrehajtás terhe alatt. A Munkásügyi Albizottság 1899. február 14-i ülésén hozott határozatával jóváhagyta az elsőfokon hozott határozatot, kivéve az eljárási költségekre nézve. Indoklása: a munkásokat 300 hold learatására fogadta fel Kunfi Adolf, a ténylegesen learatott terület sokkal kevesebbnek tűnt. Ezért az aratómunkások szakértővel mérették fel a területet, s ez a valóságban csak 202 holdat tett ki. így a tetemes szakértői költség a munkaadót terheli, nem pedig a munkásokat.

86 Kerpner Oszkár mattyi földbérlő ellen Motisanac Pává és társai drávaszentmártoni lakosok panasszal éltek a siklósi járás főszolgabírója előtt, hogy nem a szerződésben meghatározott nagyságú földterületet munkálták meg. A főszolgabírói határozat a keresetüket elutasítota, mire fellebbezéssel fordultak a Munkásügyi Albizottsághoz, amely 1900. szeptember 17-én tárgyalta az ügyüket. Az ügy elő84 3/1902. MAlb. jkv. 85 387/1905. kb. Teleki Zsigmond fellebbezett a földművelésügyi miniszterhez is, aki azonban jóváhagyta a másodfokon hozott döntést 1905. június 24-én. 86 29/1899. MAlb. jkv. 404/1899. MAlb. ált. iratok.