Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - ERDŐSI FERENC: Baranya megye XIX. sz. végi helyérdekű vasútjai

hogy a hidat háború esetén fel kell robbantani. Ennek megkönnyítése érdekében a es. kir. közös hadügyminisztérium 1894. nov. 15-én kelt átiratában arra utasította a tervezőket, valamint az önálló magyar kereskedelmi minisztériumot, hogy alakítsanak ki a híd egyik folyami pillérén robbantó aknákat, a kétoldalt csatlakozó hordszerkezetet pedig lássák el robbantó készülékekkel. Annak érdekében, hogy a közös minisztérium ennek méreteiről is tudjon nyilatkozni, kérte a hídszerkezet részletes leírását, az alkalmazott építőanyagok fajtáját és szilárdsági jellemzőit, helyszínrajzot, alaprajzot, hossz- és keresztmetszeteket.

30 A híd építését 1895 nyár végén (szept. 3-án) már befejezés előtti stádiumban tekintette meg Leitner Izidor zágrábi MÁV üzletvezető, Marschegg János felügyelő és Weinhardt Manó pécsi kereskedelmi főnök, a kereskedelmi minisztérium képviseletében pedig Ehrenhöfler Aladár miniszteri titkár. E közlekedésügyi szakemberek konstatálhatták, hogy csaknem teljesen elkészült a 2 kisebb híd és a pillérek között feszülő 280 m hosszú nagy híd, amely a korabeli publicista értékelése szerint „valóságos remeke a hídépítészet technikájának". 1895 szeptember elejére a szentlőrinc-nasici pálya már csaknem teljesen elkészült, mindössze a szlavón oldalon volt még vissza 1 km-es pályaszakaszon a vágányok lerakása, aminek alapján a szemlélő bizottság úgy nyilatkozhatott, hogy kedvező idő esetén még az évben átadható lesz a decemberre elkészülő Dráva-híddal együtt a forgalomnak. Mivel Bükkösd környékéről Szlavóniába küldött nagy kőszállítmányokra, ellenkező irányban pedig rengeteg fa szállítására számítottak, ezért a híd mellett nagyszabású átrakodóállomást létesítettek.

31 A szentlőrinc-nasici hév forgalomnak történt átadásával kapcsolatos fő mozzanatok: a műtanrendőri bejárás céljából 1895. december 20-án délután utazott el Sellyére a Baranya megye által kiküldött bizottság, és másnap reggel indult el Sellyéről a bejáró vonattal a szemlére. Három nap múlva az ünnepélyes megnyitást eszközlő első rendes vonat mint különvonat Pécsről reggel 8-kor indult. Nasicra 15-kor érkezett, ahonnét a küldöttségnek adott díszebéd után Eszékre folytatta útját 20 órai érkezéssel. 32 33 30 O. L. K 229/314/84914/4052 E. B. 31 Pécsi Napló, 1895. szeptember 8. 32 Pécsi Napló, 1895. december 20. 33 Az 1895. évről szóló alispáni jelentés szerint a szentlőrinc-nasici vasút Baranya megyei szakaszát kiépítve átadták a forgalomnak, melynek segélyezésére a vármegye — megfelelő mennyiségű törzsrészvények ellenében - 50 000 frt-ot folyósított az útalapból (Pécsi Napló, 1895. okt. 13.). Várady F. 1896-ban kiadott Baranya megyei monográfiájában nagyon tömören így írt a vasútról: „E hálózat kiépítésének megvalósításában az első eredményt a szentlőrinc-sellyeszlatina—nasici vasút kiépítése képezi, melynek egész vonalát 1895 őszén adták át a forgalomnak. E vasútvonal kiépítését helyi érdekek és általános közforgalom szempontjából szükségesnek jelezte a képviselőház közlekedésügyi bizottsága; a helyi érdekek szempontjából azért, mivel oly vidékeket szel át, melyek gazdasági és ipari terményekben gazdagok, ezeknek kellő értékesítése a biztos és gyors közlekedés hiányában csak nehezen eszközölhető; közforgalmi szempontból pedig azért, mivel a magyar kir. államvasutaknak egy újabb összeköttetése létesül az igen élénk és egészséges kereskedelemmel bíró Boszniával. Az összesen 91,0, megyénkben 27 km-nyi vasút építési költségét pályakilométerenként 44176 írtban állapították meg. Mily fontossága van e vasútnak, mutatja ama nagy anyagi támogatás, melyben úgy az állam, mint a községek és egyesek részesítették. Az állam a postaszállításért és segély czímén 25 099 frt-ot fizet 50 éven át..." Váradynak e vasút építésének létjogosultságát bizonyítandó indoka, mely szerint „oly vidékeket szel át, melyek gazdasági és ipari terményekben gazdagok" meglehetősen banális, és a kor szokásos sztereotip frázisa volt, amelyet szinte szó szerint így fogalmaztak meg az ország valamennyi helyiérdekű vasútjával kapcsolatban. A tény az, hogy a szentlőrinc-nasici vonal mente sem tűnt ki különösebben a mezőgazdasági termelésben, ipari termelés pedig alig folyt a vidéken.