Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - ERDŐSI FERENC: Baranya megye XIX. sz. végi helyérdekű vasútjai
A műszaki jellemzők közül a levéltári anyagokból azt sikerült megállapítani, hogy a műtárgyak tervezésekor 5000 kg/keréknyomás igénybevételt vettek alapul. A drávahíd ellenfalait és pilléreit kőből rendelték el építeni, vas hossz-szerkezettel, a többi hidat 2,0 m nyílásig tölgyfából, az ennél hosszabbakat vasból. Az E. Cross and Comp, vasútépítő cég az akkori szabályoknak megfelelően a szentlőrinc-nasici vasút építéséhez szükséges sínek és kiegészítő vasanyagok (alátét lemezek, hevederek, hevedercsavarok és sínszegek) szállítására Budapesten, 1894. okt. 31-én szerződést kötött a MÁVAG-gal és az állami diósgyőri vas- és acélgyárral. A 23,5 kg-os acélsínekből és a rögzítő tartozékokból szállítandó menynyiséget 44 000 q-ban állapították meg, mégpedig a síneket 10 forint 40 krajcáros, a hevedereket és alátétlemezeket 12 forint 50 krajcáros, a sínszegeket 20 forintos, a hevedercsavarokat 24 forintos mázsánkénti árban. Ebben az árban az összes anyagnak a kocsiba rakása és a diósgyőri vasútállomásra szállítása is benne foglaltatott. A síneket általában 9,0 m hosszú szálakból rendelték és csupán 5% erejéig tartalmazhattak a szállítmányok 6,0, 7,0 és 8,0 m-es szálakat. A pálya Szentlőrinctől a Dráva-hídig terjedő mintegy 35 km-es szakaszához elegendő sínmennyiség szállítási határidejét 1894. október 11-ben, a további 56 km-es pályához (Nasicig) szükséges mennyiséget 1895. július 1-ben állapították meg. A két gyár, amely a szerződésben foglalt anyagokat előállította, az anyagok minőségéért a hév megnyitásától (legkésőbben 1896. július 1-től) számítandó 3 évre vállalt jótállást. A szállított anyagok árát az építővállalat öt egymás után következő évben egyenlő nagyságú részletekben 5%-os kamatokkal együtt készpénzben vállalta kifizetni. A fizetési határidők betartásának biztosítása érdekében a gyárak részére hajlandók voltak zálogba tenni a szállítandó anyagok közelítő értékének megfelelő összegű elsőbbségi részvényt, melyeket a részletfizetésekkor fokozatosan visszaadnak az építővállalatnak. 23 A hév építéséhez, a talpfák beágyazásához szükséges homokot a legnagyobb mennyiségben a Dráva völgyi buckákból (pl. a Kákics mellettiből) bányászták. 24 A Dráva-híd építése és a pálya átadása A szentlőrinc-nasici hév-hez tartozó Dráva-híd építését nagy vita előzte meg. Ennek egyik része az volt, hogy amikor a kereskedelmi minisztérium ezzel kapcsolatban (a híd építését nélkülözhetetlennek tartva) leiratot intézett Baranya megyéhez, a megye közgyűlése olyan határozatot hozott, hogy nem járul hozzá a híd építési költségeihez, mert a híd létesítéséből Baranya megyére nézve remélhető haszon nem lenne arányban a hozzájárulás költségeinek nagy terhével. A „Siklós és Vidéke" c. újság ezzel szemben az általa képviselt kistájra nézve rendkívül fontosnak tartotta a hidat. A Pécsi Napló is arra emlékeztetett (bírálva a megyei közgyűlési állásfoglalást), hogy a Dráván át Baranya és Szlavónia között igen nagy forgalom bonyolódik, hogy a paléi rév alig tud megbirkózni a forgalmi feladatával, ezért gyakran „százakra menő várakozó kocsisor" áll ott megrakva kővel, amelyet a Villányi-hegység nyugati szárnyából, Csarnótáról és Hegyszentmártonból szállítanak a Dráván túlra, hogy onnét meg visszafelé fát, szarvasmarhát és sertést hozzanak. Az újság „a félreértések elkerülése végett" azt is leszögezte, hogy a híd építése nem lokális, hanem mindenekelőtt állami érdek, ezért, hogy a megyét minél 23 O. L. K 229/314/21551/94. 24 O. L. K 229/314/84419.
