Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - T. MÉREY KLÁRA: Dél-Baranya ipara és kereskedelme a XIX. sz. második felétől az első világháborúig

E statisztikából már megállapítható, hogy a századfordulón, 1900 és 1910 között megnőtt a 20 munkásnál többet foglalkoztató, ún. nagyvállalatok száma és aránya, s ennek megfelelően az önálló ipari vállalkozók számához képest jelentősen megnőtt az ipari üzemekben alkalmazott segédszemélyzet száma is. Tekintsük át ezeket a nagyvállalatokat, amelyek a századfordulóra ezen a területen kialakultak. 1900-ban a közigazgatási egység, Baranya megye területén 14 nagyvállalatot találunk, amelyek közül azonban 3 a szénbányászat körébe tartozott. Ipari nagyvállalat tehát 11 volt. Ezek közül három az általunk tárgyalt területen dolgozott, mégpedig Baranyaszentistvánon egy építőipari vállalatot találunk ekkor 30 munkással, Villányban és Hercegszabaron pedig egy-egy kőbányát 56, illetve 94 munkással. A megye nagyvállalatainak 27%-a, az azokban dolgozó alkalmazottaknak 16%-a tehát Dél-Baranya területén dolgozott.

28 A nagyvállalatokon kívül voltak a területen már olyan üzemek is, amelyek a bennük alkalmazott gépek révén — a munkások létszámától függetlenül - gyárnak minősültek. 1904-ben országosan feljegyezték a gyárak számát. E jegyzék szerint a bellyei és dárdai uradalmakhoz tartozó települések területén a következő gyárakat találjuk: a gépgyárak között szerepel Ivándárda székhellyel egy üzem, amelyben 45 lóerős gép és 53 munkás dolgozott 1904-ben. Ez nyilvánvalóan a Főherceglakon dolgozó gépgyár volt. A kő-, föld-, agyagiparban pedig Blau Rezső kőbányáját jegyezték fel Villányban, ahol - gép nélkül - 40 munkás állott alkalmazásban.

29 1906-ban ismét egy országos gyáripari felmérés vette kezdetét, s ebben az összeírásban 4 gőzmalmot tüntettek fel ezen a területen, amelyek termelésük volumenével már elérték a gyári jelleget. Dárdán, Bellyén, Beremenden és Villányban találjuk őket. Átlagos teljesítőképességük napi 21-100 mázsa között volt.

30 Az ország könyvnyomdái között feltüntették a Dárdán dolgozó nyomdát is.

31 1910-ben, a népszámlálással kapcsolatosan mérték fel az ipari nagyvállalatok adatait is. Területünkön meglepő változásokat rögzített a statisztika. Baranyaszentistvánon megszűnt ugyan az építőipari nagyvállalat, de helyette Baranyaváron jegyeztek fel egyet, amelyben 156 alkalmazott dolgozott. Dárdán gőzmalom működött nagyvállalatként, 54 munkással, egy ármentesítő vállalat is dolgozott ugyanott, 31 fővel. Kácsfaluban a vasútépítésnél alkalmaztak 40 munkást. Az ivándárdai gépjavítóműhelyben ekkor 50 fő dolgozott, Pélmonostoron pedig három nagyvállalatot is találunk ebben az esztendőben: egy vaj- és túrótermelést végző vállalat 30 alkalmazottal, egy építővállalat 65 fővel és egy ácsüzem 23 munkással került feljegyzésre. Villányban és Hercegszabaron a kőbányák ebben az esztendőben is nagyvállalatként dolgoztak (az elsőben 53, az utóbbiban 26 munkás állt alkalmazásban). Jelentős ipari nagyvállalata volt ennek a területnek a Beremenden működő cementgyár és kőzúzó, 161 munkással. (1909-ben jött létre.) A közigazgatási egység: Baranya megye 29 ipari nagyvállalatának 38%-a (11 üzem) és a nagyvállalatok dolgozóinak 40%-a dolgozott a bellyei és dárdai uradalmak területéhez tartozó falvakban, Dél-Baranya területén.

32 1912-1914-ben újabb értékes adatokat szolgáltat egy országos ipari címtár, amely az ipar beszerzési helyeit tüntette fel. E címtárakból értesülünk arról, hogy 28 MSK 2. köt. 972-974. p. 29 Magyarország ipartelepei 1904-ben. Kézirat az MTA Dunántúli Tudományos Intézet könyvtárában. 30 Magyarország gyáripara az 1906. évben. Szerk. Edvi Illés Aladár. Budapest, 1906-1911. 31 Uo. Hl/1, köt. 212-213. p. 32 MSK 48. köt. 970. p.