Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

A JUHTENYÉSZTÉS A DÉLKELET-DUNÁNTÚLON A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN* IFJ. SZITA LÁSZLÓ Bevezető A magyar juhászati ágazat történeti irodalma rendkívül szegényes, noha a levéltári források jelentékeny anyagot tartalmaznak a legújabb kori kérdések tanulmányozására. Mint az állattenyésztéssel foglalkozó szakembert meglepett, hogy milyen pontosan, gondosan adminisztrálták a tevékenységüket, s a régióban jelentkező tenyésztési problémákat a vármegyei gazdasági egyesületek és a vármegyei állattenyésztési hatóságok. Különös értéket képviselnek a juhászati ágazat történeti vizsgálatához a gazdasági felügyelők évnegyedes, illetve éves jelentései. Nem egy közülük tudományos tanulmány szintjén foglalta össze a tapasztalatokat, valamint a tenyésztési koncepciót szolgáló átfogó helyzetelemzéseket. Az egykorú jelentések, amelyekkel a vizsgálatot elvégeztük, az ágazat fő kérdéseire irányultak. Milyen mennyiségi tenyésztésről beszélhetünk, hogyan változott a fajtaösszetétel, milyen törekvéseket láthatunk a juhállomány fajtaösszetételének megváltoztatására, végezetül a legelők helyzetét, minőségi megváltoztatásának jelenségeit vázolják fel a Délkelet-Dunántúl három megyéjében. A vizsgált korszakot a nagy erőfeszítések ellenére lassú hanyatlás jellemezte, amely nagy hullámzással ment végbe. Az átmeneti fellendüléseket mindig súlyos visszaesés követte. A magán, társulati, állami tőkebefektetések alig térültek viszsza. Nem sikerült olyan tenyészirányokat teljessé tenni, amely után nyert termékek tartósan fellendülést biztosíthattak volna. Ami nagy tanulságul szolgálhat a mai fejlesztések részére az, hogy tenyészirány, fajta felfrissítés csak tervszerűen, megfelelő időráfordítással lehetséges eredményesen. Az egész fejlesztési rendszert, amely itt láthatóan nem sok eredménnyel működött (legelő rekonstrukció, fajta felfrissítés, új módszerek bevezetése), a tőke hiánya, a konjunktúra és dekonjunktúra gyors váltakozása alapvetően befolyásolta. A magán, társulati, kormányzati és a helyi önkormányzati tőketámogatás ellenére, nem láthatunk egyenletes fejlődést. A nagy hullámvölgyekből a gazdasági, tenyésztési „újra felkapaszkodás" nagy összegeket emésztett fel. Nem sikerült ebben az ágazatban hosszú távon ható eredményeket elérni. Szinte végig sem futott egy fajta-kiválasztással járó kísérlet, a jelentkező dekonjunkturális jelenség hatására már abba is hagyták a fejlesztést. S mire beköszöntött egy újabb konjunktúra a gyapjú, hús, túró stb. exporttal, az állomány már nagyon leromlott. 1918-1944 között ez többször megtörtént. • E közlemény átdolgozott rész a szerzőnek a Kaposvári Állattenyésztési Főiskola üzemmérnöki Szakán készített diplomamunkájából. (Szerk.)