Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VARGHA DEZSŐ: Pécs thj. város szegénysegélyezési tevékenysége a Dunántúl című napilap tükrében 1929-1944

vezték, és ebben az évben jött össze rá az anyagi fedezet. Régi terv vált valóra így, és építésével munkaalkalmakhoz kívánták juttatni a város munkanélkülijeinek nagy részét. A nagy cél érdekében adománygyűjtést indítottak. A költségeket 80 000 pengőben állapították meg, és a költségek hasznosítása érdekében a felépítendő kápolna alatt kialakítandó kripták közül 20—25-öt elővételi árban bocsájtottak a katolikus hívek rendelkezésére. Ezzel egyidőben a szegények és ínségesek felruházására a városi hatósággal együtt jótékony akciót is indított. Ezért a város társadalmához intézett felhívást a Perczel u. 36. sz. alatt székelő Központi Charitas Bizottság. A segélyezés lebonyolításának megkönnyítésére a város egyházközségeinek területén külön irodát tartottak fönn. A székesegyházi egyházközség a Káptalan u. 2. sz. alatt, a Szociális Missziótársulat helyi szervezetének helyiségében, minden szerdán délután 3-tól 6-ig, a Belvárosi Egyházközség minden hétfőn és csütörtökön délután 3-tól 5-ig a Perczel u. 36. sz. központi irodában, a Budai Egyházközség minden hétfőn és csütörtökön délután 3-tól 5-ig a Fiume utcai Elemi Népiskolában, a Gyárvárosi Egyházközség minden kedden és pénteken délután 4-től 6-ig a Gyárvárosi Elemi Népiskolában, a Pécsbányatelepi Egyházközség minden csütörtökön este 6-tól 7-ig a helyi Szociális Missziótársulat helyiségében fogadta az adakozó híveket.

55 A december 11-i híradás már azt közölte, hogy 1932. március elején megindulhat az építkezés. S mivel azt tervezték, hogy a kápolna a város minden katolikus hívőjének a kápolnája legyen, a pénzbeli adományoknak a sajtó minden esetben nyilvánosságot adott.

56 Az ínségesek részére használt ruhát és cipőt gyűjtöttek. A gyűjtési akció december 10-én vette kezdetét, a lebonyolítást az igazoló lappal ellátott aktívák végezték a város területén. A gyorsabb lebonyolítás, valamint az irodai munkák jobb és szakszerűbb elintézése érdekében a karitász még egy kéréssel fordult a város polgáraihoz. A környezettanulmányok és az irodai munkák elvégzésére munkatársakat kerestek, a jelentkezés helyéül a helyi plébánia hivatalokat, valamint a Szent Antal Bazárt és a karitász központját adták meg. (Mindegyik rendelkezett telefonnal is.)

57 Az építkezés megindulását követően a szegénysegélyezésre helyeződött a karitász munkájának hangsúlya. 1933. január közepére az aktívák száma 113 főre emelkedett, ennyien végezték a koldulás megváltására felajánlott összegek gyűjtését. Az adománygyűjtők, időről időre gyűlést tartottak, ahol megbeszélték az éppen aktuális kérdéseket.

58 S hogy a helyzet még 1933-ban sem javult számottevően, bizonyította Virág Ferenc megyéspüspök 1933. november eleji körlevele is. Ebből idézünk: „A mindnyájunktól várva-várt gazdasági enyhülés napjai még mindig nem érkeztek el. A munkanélküliség szörnyű baja még mindig tart, s továbbra is gyengíti agyonsanyargatott nemzetünknek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi erőit is. A munkanélküliség egyre növekvő veszedelme ma már nemcsak a munkások ezreit ragadja magával, hanem kikezdi az iparosság s más társadalmi osztályok sorait is úgy, hogy maholnap a városi lakosságnak több mint egyharmada kénytelen lesz a hatósági ellátáshoz folyamodni, hogy legalább a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges dolgokat magának biztosítsa ..." 55 Dunántúl, 1931. december 3. 3. p. 56 Dunántúl, 1931. december 11. 2. p. 5

7 Uo. 58 Dunántúl, 1933. január 19. 5. p.