Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában

Egyesületi alakuló közgyűlésünk elmarad Úgy határoztunk, 1939. március 25-ére összehívjuk az alakuló közgyűlést. Március 12-én meg is tárgyaltuk a teendőket az előkészítő bizottsággal, és körlevélben értesítettük a gazdákat a tervbevett alakulásról, azzal, hogy arra külön meghívókat küldünk mindenkinek. A „Baranya" tovább fokozta akcióját ellenünk. Szokolyai, „Lehet-e égig nőni a fának?" c. cikkében erősen kifogásolja Lakatos Vince mágocsi gyűlésünkről készült riportját, mely az Új Nemzedékben jelent meg mozgalmunkról, s mivel Bernáth Gyula nem volt velünk Mágocson, (Turul követtáborozáson vett részt), Szokolyai úgy állítja be, hogy neki „másodrendű" szerepet szántunk. Erről szó sem volt. Bernáthot mindenkor értékes munkatársunknak tekintettük, de Szokolyai 1939. március 11-i cikkében így ír: „művelt gazda . . . egyedül hivatott arra, hogy a vármegye aranykalászos gazdáinak a vezetője legyen ... Nem látunk szívesen a kormánykeréknél olyanokat, akik hat elemivel le akarják magukról rázni a "felülről jövő irányítást", mely sohasem akarta a parasztság romlását, hanem a falut bölcsességgel, szeretettel akarta mindenkor vezetni és vezette is. Ma sokkal jobban, mint valaha!" Szolgalelkűség jellemzi Szokolyai kirohanását és ezt csak fokozza március 4-én megjelent „Hol a helye az aranykalászos gazdáknak?" című cikkében: „... Sásdon az egyik felszólaló olyan hangot ütött meg, amivel súlyosan megsértette a középosztályt..." (Bodó László tanító ezt másképp látta) Hihetetlen, hogy a szentlőrinci kirohanás után és a többszöri jóakaraú figyelmezetés dacára öblös hangon lehet hirdetni azt a hatalmat, mely Dózsa Györgyöket egykor kínpadra vitt. A magyar falu, ma már nem kell, hogy szembeszálljon az urakkal, amikor éppen az urak hirdetik a falufejlesztés szükségét... Az aranykalász nem lehet az osztályharc és nem lehet a parasztság keserűségét hirdetők jelképe .. ." A továbbiakban vastagbetűs kiemeléssel hozza, csak egy út lehetséges, az egyedül járható út a Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület kebelében tömörülni új vezetőséggel. Ez a cikk akkor jelent meg, amikor szervezésünket sikerrel befejezve, meghirdettük a hónap végére az egyesület megalakulását. Még azt is megcsillantja kalászosaink előtt, hogy hajlandók a Gazdasági Egyesület régi vezetőségét kicserélni új vezetőkre. Igen, a nevek változhatnak, de a szellem az nem. A támadásra válaszolnom kellett. Nem magamat, a mozgalmat féltettem. A „Dunántúl" pécsi napilap március 10-i számában foglalkoztam a „Baranya" durva kijelentéseivel : „... Ha olyan tapasztalt, előrelátó és gazdaszerető a tisztelt cikkíró, akkor miért nem vezette szándékaiban a »köteles óvatosság* megmozdulásunk elején is? Miért jött velünk Szokolyai Zsigmond szerkesztő heteken át szervező utainkon, miért lelkesítette azokat a »fiatal, tapasztalatlan, képességek és tudás híjjával* álló aranykalászosokat, akik mellesleg még »egy politikai pártnak a lekötelezettjei is?« Egyet üzenünk népünknek és a Baranyának is: a küzdelmet nem adjuk fel (...) Mi nem ••erőszakoljuk« magunkat soha az elsők közé! Pártpolitikát aranykalászos mozgalmunkba nem viszünk! Senki véleményét el nem utasítjuk, csak megfontolás tárgyává tesszük! A kellő tiszteletet úrnak, parasztnak megadjukI Tanácsot csak politikamentesen fogadunk el! Zsidó érdekeket szolgáló vállalkozásról, amely tanácscsal, segítséggel lát el bennünket, nem tudunk! A középosztályt nem sértegettük! Osztályharcot nem hirdetünk, csak osztályfelemelkedést. A "békesség, az örök munka« nem hiányzott a parasztságból egy pillanatig sem! A babérokat pedig nyugodt szívvel átengedjük!"