Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában

szünhetik csak meg. Nem zárja ki természetesen azt, hogy a Kör tagja egyúttal az egyesület tagja is ne legyen, mert hisz bárki tagja lehet annyi egyesületnek, amennyinek csak akar, csak a tagsági díjat fizesse meg, és a szabályokkal ne jusson ellenkezésbe. Egyúttal közöljük azt is, hogy folyó hó 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor Szentlőrincen a téli gazdasági iskola dísztermében egyesületi alakuló gyűlés lesz, amelyre a szervezőbizottság a meghívóit már szétküldte. Mohács, 1938. november 16. Vitéz Horváth Iván ügyvezető igazgató Schieszler János Guth József titkár elnök Horváth Iván nem tudta elviselni, hogy a vármegyei értekezleten a mi álláspontunk győzött. Főleg engem akart „megsemmisíteni", mert tudta, a mozgalom a vezetőjével él, vagy bukik. Ez a törekvés ezen az úton nem sikerült. Gyűléssorozatunk alkalmával a Mohácson végzett kalászosok nagy lelkesedéssel álltak mellénk. A körlevél után Pekori Józsefet kértem, menjen be Szentlőrincre és beszélje meg Varga igazgatóval az utolsó teendőket a 20-i gyűléssel kapcsolatban. Célom arra is irányult, hogy a mohácsi körlevél milyen hatást váltott ki Szentlőrincen. Varga igazgató mindent készségesen megígért korábban (ő segíteni is akart), de Pekori arról értesített, hogy felsőbb intézkedésre semmi ceremónia (szavalás, a tanulók zászlós felvonulása, a tanulók köszöntő üdvözlése, mellyel bennünket fogadnak), nem történhet. „Ez ne csüggesszen el - írja. - Én ezt már éreztem. Csodáltam volna a »teljes« támogatást. Meglátjuk, hogy a »direktor« urak eljönnek-e? Az Iván !" Nem csüggedtem. Hitem erős volt. Csak elgondolkodtam újból. Azonban, ha most öreg fejjel visszagondolok a sok fizikai és lelki megterhelésre, melyek akkor és egész közéleti tevékenységem alatt igénybe vették erőmet, próbára tették hitemet, el kell gondolkodnom, gyenge fizikumom hogyan bírta ezt a megerőltetést. 1948 őszén, a Parasztszövetség betiltásakor, ajtajainak lepecsételésekor éreztem az első súlyos megrendülést, valami mélységes szomorúság ömlött el bennem. A tíz-tizenegy éves szép küzdelmeimet, törekvéseimet halálos csapás érte. Mikor az V. kerületi elöljáróság megbízottja ráüttette a Parasztszövetség ajtajára a pecsétet, nem tudom, talán a könnyem is kijött, de ha úgy volt is, ma sem szégyellem. Közéleti utam egyik legnagyobb eredményét értem el a Parasztszövetségben, s az eszme ott, akkor vérzett el.

101 Síkeres gyűlések a vármegyében A gáncsoskodók ellenére zászlóbontó gyűlésünk nagyszerűen sikerült. Sokan eljöttek, a nagy díszteremben alig fértünk el. Vitéz Horváth Iván nem jött el, de most hallgatta volna meg beszédeinket! Idősebb és fiatal gazdák egyaránt lelkesedtek, megértettek és bíztak bennünk. Varga Géza, Patacsi Dénes, Riesz Ádám, Mudlicz József szépen kiálltak mellettünk. A megyei lapok, mint nagyszerű gazdatömörülésről írtak. Sikerünkből erőt merítve elindultunk „meghódítani" a vármegyét. Szentlőrinc után következett Szabadszentkirály, Kémes, Vajszló, Magyarszentiván, Kővágósző101 A Parasztszövetség felszámolásakor egyedül Vörös Vince főtitkár volt jelen a Szövetség részéről a leltárfelvételnél és az ajtók lepecsétetésénél.