Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában

A főispánnál A vármegyeházán történt megállapodás után azt hittem, most már zavartalanul végezhetjük szervező munkánkat. Ez így is látszott, de a háttérben tovább folyt az aknamunka ellenünk. Innen is, onnan is érkeztek hozzám a hírek. Kis Tóth József arról tájékoztatott, a megyeházán olyan hírek keringenek, hogy mi osztályharcos politikát akarunk belevinni a kalászos gazdák szervezkedésébe. Ezt a hírt Gebhard­ték is terjesztik. Láttam, szentlőrinci beszédemet akarják ellenünk fordítani. Kis Tóth Józsefet levélben kértem, ahol teheti a vármegyén, cáfolja ezeket a híreket, mert gazdasági szervezkedésünk nem politikai osztályharc. Jeleztem, ki­hallgatást kérek a főispánnál. Kérelmemet el is küldtem október 25-én Blaskovich Ivánnak, kérve, hogy október 29-én, szombaton 11 órakor fogadjon hivatalában engem és Pekori Józsefet, amikor is meg akarjuk köszönni a 14-i értekezletünkön tanúsított támogatását. Az akkor szűkreszabott felszólalások miatt el nem mon­dottakat őszintén feltárjuk s bebizonyítjuk a kósza hírek vádjainak alaptalanságát. Blaskovich Iván főispánt nem tartottam rosszindulatú embernek, és bíztam ben­ne, hogy látogatásunkkal méginkább ügyünk mellé tudjuk állítani. S ha a főispán nincs ellenünk, több támogatást kapunk a közigazgatás és iskoláink részéről is. A főispán azonnal válaszolt: a kért időben hivatalos helyiségében rendelkezé­sünkre áll. Igen barátságosan és jóindulattal beszélgetett el velünk, közel egy óra hosszan. Most is kidomborítottuk, a gazdatársadalomnak el kell érkeznie arra a szintre, ami­kor jól, helyesen intézi a maga sorsát. Nagy erőfeszítést igényel, de a kezdeti nehézségek legyőzhetők, ha a hatóságok, az értelmiségi vezetők megértéssel támo­gatnak, s mi, a parasztság azon leszünk, hogy több, olcsóbb terméket juttassunk szakértelmünk, eredményes termelési és értékesítési lehetőségek mellett a nép­gazdaság számára. Fizetőképes adózó gazdákat akarunk, nem pedig kínlódó, el­adósodott, elégedetlen parasztokat. Úgy láttuk Jóskával, itt is megtaláltuk a rést az államigazgatás egyik — szá­munkra jelentős - képviselőjéhez. Megköszönve eddigi és kérve jövőbeni támoga­tását, megnyugodva távoztunk. Sikereink híre eljutott Szokolyai Zsigmondhoz, a Pécsett megjelenő „Baranya" 95 című lap szerkesztőjéhez, aki néhány írásomat már közölte, de a „szentlőrinci ki­rohanásomat" erősen bírálva, visszahúzódott. Váratlanul levelet kaptam tőle, azzal a kezdő mondattal: „Tehát hagyjuk a múltat." Szokolyai békülni akart és újból felajánlotta lapja segítségét. Megbeszélésre hívott Szentlőrincre néhányunkat, az­zal, hogy én, mint az ügy elindítója és harcos katonája feltétlen ott legyek. Boldog lesz, ha az aranykalászos gazdák e nagy gondolata testet ölt saját erejükből. A Csongrádon megjelenő „Gazdanevelés" teljes mértékben helyet adott híradá­sainknak, de úgy gondoltam, mégis jó lesz, ha egy helyi, baranyai lap támogat bennünket, szélesebb körben olvassák és most, szervező gyűléseink megindulásá­val erre nagy szükség lesz. Megegyeztünk Szokolyaival, ő jön velünk és közli a tudósításokat. Persze ő sem volt számítás nélkül, a lapnak szüksége volt a nagyobb olvasótáborra, nekünk viszont a sajtónyilvánosságra. Kiss Elemér, a Kaposváron működő mezőgazdasági kamara igazgatója, lapjuk­95 „Baranya" - Pécsett megjelenő független politikai hetilap. 1937-ben látott napvilágot. Felelős szerkesztő és kiadó: dr. Banna Aladár. Szerkesztő: Szokolyai Zsigmond. Szerkesztő­ség: Pécs, Tettye u. 45. 1938-ban: Pécs, Fiume u. 35. (Nyilas irányzattal vádolták.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom