Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában

és a tanulóifjúság lelkesen, nagy megértéssel fogadták ismertetésemet, és a tervet jelentősnek tartották. A mohácsi iskolához nem tudtam eljutni, és a személyes látogatás hiánya bizony kellemetlenségeket okozott a későbbiek folyamán. Joó Mihály igen szerette volna, ha megismerkedek Keszler József majsi, Mohácson végzett aranykalászos gazdával, aki szintén lelkes pártfogója minden olyan megmozdulásnak, amely a gazdanépen segít. Javasolta, találkozzak Keszlerrel Pécsett és bízzam rá, hogy ő végezze el a mohácsi iskolában végzett aranykalászos gazdák szervezését. Ezt én is helyesnek tartottam, mivel a „mohácsiakkal" még nem volt meg a kapcsolatom. Keszlert meghívtam Pécsre, s ott alaposan elbeszélgettünk terveinkről. Nagy örömmel vállalta a Mohácson végzett „kalászosok" beszervezését. Abban is megállapodtunk, hogy november végére egy szűkebb körű, komoly társaságot hívunk össze Pécsre, erre az ő körzetéből javaslatot tesz a meghívandókra. Ezen az értekezleten határozunk, hogyan tovább? Keszler bizalommal volt irántam és készséges segítőnek mutatkozott. Joó Mihály szinte prófétai előrelátással ír nekem a várható visszhangról, de ugyanakkor aggodalmak, intelmek is kicsendülnek leveléből: „Az összefogás bizonyosan visszhangot kelt az egész országban. Ez a megmozdulás a parasztértelmiség összefogását jelenti. Ennek a hírére lehet, hogy jelentkeznek álpróféták, akik az egyesület bizalmába szeretnének férkőzni, vagyis vezetők akarnak lenni, hogy majd rajtunk, parasztokon lovagolva elérhessék céljaikat ... (-) Felsőbb helyről és a kereskedői vezetők nem jó szemmel nézik ezt a megmozdulást, mert tudják, hogy a néppel széttagoltságban jobban el tudnak bánni." Tervem az volt, hogy november 30-ára hívom össze a kiválogatott aranykalászos gazdákat Pécsre, de Joó Mihály is szeretett volna résztvenni a találkozón, és ő december 3-án tudott csak eljönni, így ezt a napot jelöltem ki. Huszonötén jöttünk össze december 3-án délelőtt 10 órára a pécsi vasúti főpályaudvarral szemben levő Ketterer-féle vendéglőben,

55 s azért itt, hogy a vonatról leszállva, mindenki könnyen odatalálhasson. Joó Mihály féltette állását, ezért javasolta, kérjünk engedélyt az összejövetelre, de ezt Ketterer Lajos vendéglőssel való megbeszélésem után nem tartottuk szükségesnek. Joó Mihály nagyon örült, hogy az értekezletet sikerült megszervezni, mint jövő nagy ügyünk első jelentős lépését. Megbeszélésünkön résztvettek: Ambrus József (Kémes), Balázs János (Mohács), ifj. Bernáth Gyula (Szabadszentkirály), Denke József (Siklós), Fauszt József (Beremend), Héder Márton (Mágocs), Guth József (Németbóly), Jakab Sándor (Csányoszró), Kasza M. Lajos (Drávapiski), Keszler József (Majs), Kesztyűs Kálmán (Kővágószöllős), Kiss Károly (Alsómocsolád), Klits András (Mecsekrákos), Ledő József (Szaporca), Pallag Sándor (Vajszló), Papp Dezső (Drávaszerdahely), Pekori József (Magyarszentiván), Schieszler János (Lánycsók), Schum Péter (Nagynyárád), Szászi Jenő (Téseny), Vér Valér (Pécsarányos), Vörös Vince (Bakonya) és Zsigmond Nagy József (Sellye). Én és Joó Mihály ismertettük egyesületi elgondolásainkat, és több hozzászólás után örvendetesen mindenki elfogadta a Baranyavármegyei Aranykalászos Gazdák Egyesületének tervét. A szervezéssel egyöntetűen engem bíztak meg s javaslatomra még Pekori Józsefet, ifj. Bernáth Gyulát és Klits Andrást kérték meg a 65 Ketterer Lajos vendéglője a vasúti főpályaudvarral szemben, Ferenc József út 24. szám alatt volt.