Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában

A baranyai aranykalászos gazdák közül elsőnek Dianovits István

50 volt tanulótársamtól érkezett megértő, biztató levél Felsőmindszentről: ,,Kedves Vince Barátom! Szívemből gratulálok működésedhez és azokért az érdemes cikkekért, melyeket a sajtó hasábjain üzensz az elfelejtett, mindenkitől elhagyott gazdatársadalomnak. Büszkén beszélek felőled mindenkinek, végre a magyar parasztok közül feltűnt egy olyan egyéniség, aki társadalmának szenteli minden pillanatát és azon fáradozik, hogy társadalma valamikor jobb létre vergődjék." A Dráva mentéről is érkezett levél, Drávapiskiről, Kasza M. La/os

51 írta. ö már a nehézségekre is rámutatott: „Kedves Gazdatársam! Mély megilletődéssel és elismeréssel adózva veszem kezembe a tollat. Elismeréssel adózok annak a gazdának, akit, bár ezideig személyesen nem, csak híréből és cselekedeteiből ismerve, azt látom, hogy minden ténykedésével azon igyekszik, hogy fajunk, népünk törzse, ez a sokat szenvedett és sok megpróbáltatáson keresztülment magyar kisgazdatársadalom, a nemtörődömség, közöny és tudatlanság sárposványából kiemelkedjék. Éppen most olvastam a Gazdanevelés áprilisi számában közölt cikkét. A falusi gazdaszövetkezetek létesítését én is nagyon helyeslem; a kérdés csak az, hogy akad-e annyi alapító tag, hogy az üzletrészjegyzéseikkel a szövetkezet egy kis alaptőkéhez jutva, működését megkezdhetné? Sajnos, én abban kételkedni vagyok kénytelen. Kételkedésem nem kicsinyhitűségből, hanem szomorú tapasztalatból származik. Ezelőtt 3—4 évvel több újság hasábjain én is nagy erővel hirdettem a szövetkezetbe való tömörülés fontosságát. Ahol lehetett, élőszóval is igyekeztem a gazdákat megnyerni a szövetkezésnek, úgy politikai, mint gazdasági téren, sajnos, az eredmény egy kézlegyintés volt, meg egy mondat: nem segít már mirajtunk semmi! Vagyis az igyekezet a nemtörődömségen és a kicsinyhitűségen fennakadt. Akkor nagyon el voltam keseredve és szinte azt kívántam, hogy ne is emelkedjen ki a nép a föld porából sohasem, mert maga az oka a sorsának. Azóta évek múlottak el, a téli gazdasági szakiskolát is elvégeztem és ismét csak odajutottam, hogy a néppel törődni kell, mert a nép még gyermek, aki nem tudja méltányolni azt, aki jót akar neki, mivel nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. Olvasva máma a maga cikkét a szövetkezésről, eszembe jutottak ezek a dolgok: hangsúlyozom, hogy nem azért írtam le, mintha lebeszélni akarnám a szövetkezésről, én leszek az első pártoló tag, - csak megemlítettem ezeket a dolgokat, hogy tisztában legyünk a kezdet nehézségeivel. A szövetkezést abban a formában, ahogyan maga megírta, helyeslem, csak hozzáfűzöm, hogy az alapító tagok adhatnak nemcsak 1 mázsa búzát, hanem többet is és később az adott tőke szerint részesülnének az esetleges osztalékban. Nekünk drávamenti gazdáknak Pécs messze volna, hanem itt kellene felállítani fiókokat. Megjegyzem még, hogy a tanulatlan gazdák részéről nem sok érdeklődésre számíthatunk, mi, tanultabb gazdák pedig még sajnos kevesen vagyunk. Sok sikert várva és remélve, maradok baráti üdvözlettel. 1937. április 27. Kasza M. Lajos aranykalászos gazda, Drávapiski. up: Kémes." Igazat adtam a levélírónak, de roppant erős hit élt bennem, s bíztam népünk megmozdíthatóságában. Csodát vártam. Az eszközök ugyan elégtelenek, a közöny nagy, de bíztam, hittem benne, hogy megtaláljuk a rést, melyen keresztül eljuthatunk a nép szívéhez, értelméhez. Meg kell keresni azt a titokzatos nyílást (tud50 Dianovits István, aranykalászos gazda, Felsőmindszent. Vörös Vincével együtt járt a szentlőrinci téli gazdasági iskolába. Jó gazda vált belőle. 51 Kasza M. Lajos — drávapiski aranykalászos gazda, az Ormánságban végzett lelkes munkát, erős híve volt Vörös Vincének.