Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SIMON V. PÉTER: Baranyai mozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

Németmárok elöljárói azt adták elő, hogy az 1848-ban végrehajtott felmérésben a falu határát a 2. és 3. osztályba sorolták, s az alacsony koronaérték kipótlására jobbágytelkenként 2-2 hold rétet kaptak, a következő évben azonban a földeket átsorolták az 1. és 2. osztályba, a kárpótlásul adott réteket pedig visszavették tőlük. A reguláció felülvizsgálatát és az eredeti állapot visszaállítását kérték, továbbá azt, hogy az uradalom ne gátolja őket a faizásban, az országgyűlés pedig törölje el a szőlődézsmát és a földesúri kézen hagyott regálékat. A Kövesdiből érkező petíció 31 aláírója azt panaszolta, hogy a bólyi uradalom 1812-ben „kimérte" a falut az addig háborítatlanul művelt 22 hold szőlőből, s azóta haszonbér fizetésére kényszeríti a parasztokat, ők is a korábbi állapot helyreállítását reklamálták. Még határozottabb követelésekkel állt elő Villány. 72 aláíró bizonyította, hogy az 1824-ben végrehajtott uradalmi felmérés során a béllyei uradalom elvette az úrbéri illetményhez tartozó szentmártoni pusztát, amely 300 hold szántóból és több kaszás rétből áll, továbbá a 200 holdnyi ún. alsó és felső kaszálókat, s az utóbbi földrabláshoz még csak felsőbb jóváhagyásért sem folyamodott. A szentmártoni pusztával elvesztették erdejüket is, a faizás minduntalan nehézségekbe ütközik. Az 1824 előtti helyzethez való visszatérésen túl követelték, hogy a parasztok ne csak az év egyik felében, de az egész év folyamán szabadon mérhessék ki borukat, s igényt jelentettek be a többi regáléjövedelmekre is. Ritka szociális érzékkel és szolidaritással pártolták a helybéli 120 házas zsellért, kiknek fejenként 1/8 telket kértek juttatni a falutól elvett úrbériségből. ök is osztoztak minden borvidék legfőbb óhajában, a szőlődézsma és hegyvám haladéktalan, de mindenesetre még a szüret előtt megejtendő eltörlésében. Magyarbólyból 18 kérelmező azt kívánta, hogy az 1813-as regujációban nekik juttatott 499 lánc legelőt, amit a Sieber uradalom utóbb elvett és az uradalmi malomhoz csatolt, adják vissza a falunak, a malmot pedig Jtaphassák meg árendába. Az uraság különben még 1847-ben is vett el tőlük legelőterületeket abból a célból, hogy azokon zsellérházakat építtessen, sőt úrbéri földjeiket is megcsonkította. Németpalkonya bírája és 51 lakosa a sérelmek és kívánságok egész sorával hozakodott elő. Elpanaszolták, hogy a bólyi uradalom a község határából 50 hold legelőt Vókány, 50 hold rétet Rácpetre határához csatolt, a legelő egy más részén pedig majorsági épületeket emelt. Megismételték a sok helyütt felhangzó kívánságot a szőlődézsma és hegyvám eltörlésére, a borkimérés egész évre történő kiterjesztésére és a kisebb királyi haszonvételek paraszti használatba adására vonatkozóan. A villányiakhoz hasonlóan ők is 1/8 telket igényeltek a házas zsellérek számára. Virányos bírája és esküdtjei is a bólyi uradalom ellen emeltek panaszt. Előadták, hogy az 1812-es határrendezéskor 28 hold rétjüket, később 15 hold erdejüket vette el az uradalom, igényt jelentettek be az úrbériségre épített malom bérére, s természetesen ők is azt kívánták, hogy a parasztok egész éven át kimérhessék borukat, részesüljenek a kisebb királyi haszonvételekből, s ne kelljen többé szőlődézsmát fizetniük.

48 Egyetlen olyan baranyai faluról tudunk, amelyik nem Táncsics felajánlott közvetítését vette igénybe, hanem még a fenti folyamodványok elkészülte előtt az igazságügyminisztérium úrbéri osztályán tett panaszt. Albertfalva lakói a robot és más úri szolgálatok eltörléséért folyamodtak. Minthogy a körülmények nem voltak í8 Valamennyi község kérelme MOL. Arch, regn., Lad. XX. 22. Fase. 2. A. Nr. 157.